Befektetők milliói látják már lelki szemeik előtt a kibuggyanó pénztárcákat, egekbe szökő grafikonokat, behűtve tárolják a pezsgőt, hogy holnap akár már pukkanthassák is – amikor végre elkezdik csökkenteni a kamatokat. A várakozásuk jogos, hiszen az infláció már körülbelül 1,5 éve csökken a vezető gazdaságokban, sőt, már Magyarországon is enyhülést lehet tapasztalni. Azonban ez a kedvezőbb időszak, és az optimista szakértői előrejelzések elaltatták a befektetők félelmét és éberségét. Viszont épp az ilyen hurráoptimista helyzetekben érdemes beszélni a látszólag valószínűtlen kockázatokról.
A legfrissebb Pénz beszél podcast adásban alaposan megvizsgáltuk, mivel hitegeti magát jelenleg a világ, és ahhoz képest hogyan lehet az infláció kérdéséhez realistán állni.
Az adásban szó lesz arról még, hogy:
- Mi rondíthat bele az infláció várva várt visszarendeződésébe?
- Hogyan érdemes viszonyulni az inflációhoz? Bízhatunk az előrejelzésekben?
- Létezik az a forgatókönyv, amikor az infláció alacsony, de a gazdasági növekedés is az?
- Milyen pénzügyi stratégiával érdemes nekiállni a következő éveknek?
- Mi az a „cost average-hatás” és hogyan szavatolja a pénzügyi szabadságot?
A felvétel meghallgatásához kattintson az alábbi linkre:
Az infláció fogalma viszonylag közismert, érdemes röviden mégis áttekinteni: az általános árszínvonal emelkedését jelenti, ami a pénz vásárlóerejének csökkenését eredményezi. Az infláció növekedése kedvezőtlen helyzet, viszont sajnos folyamatosan fenyeget, évről évre különböző módon érinti az életünket.
Az infláció és a kamatok kéz a kézben járnak
Az infláció hatása a pénz vásárlóerejére attól függ, hogy mekkora az inflációs ráta. Ha az infláció 10%, akkor körülbelül hét év alatt a pénzünk vásárlóereje felére csökken. Ha az infláció 5%, akkor ez az idő 14 év.
2% infláció: kb. 35,0 év
3% infláció: kb. 23,5 év
4% infláció: kb. 17,7 év
5% infláció: kb. 14,2 év
6% infláció: kb. 11,9 év
7% infláció: kb. 10,2 év
8% infláció: kb. 9,0 év
9% infláció: kb. 8,0 év
10% infláció: kb. 7,3 év
Az infláció ezért az elsődleges motiváció a befektetők számára: azért helyezik el a pénzüket különböző befektetésekbe, hogy ne veszítsenek. Viszont, ha elhelyezik a pénzüket, akkor arra is esélyt kapnak, hogy nyerjenek.
Az infláció az oka annak is, hogy amikor befektetésről beszélünk, akkor nem első sorban azt vizsgáljuk, hogy nominálisan mennyit fog nőni az a befektetés (100 euróból 120 lesz-e), hanem azt, hogy mi lesz a vásárlóértéke az adott összegnek a jövőben.
Példák a termékek inflációjára:
- Kenyér
- Ár 2008-ban: 200 HUF
- Ár 2023-ban: 450 HUF
- Árváltozás: 125%
- Tej
- Ár 2008-ban: 150 HUF
- Ár 2023-ban: 300 HUF
- Árváltozás: 100%
- Tojás
- Ár 2008-ban: 25 HUF/db
- Ár 2023-ban: 60 HUF/db
- Árváltozás: 140%
- Cukor
- Ár 2008-ban: 100 HUF/kg
- Ár 2023-ban: 220 HUF/kg
- Árváltozás: 120%
- Kávé
- Ár 2008-ban: 800 HUF/250g
- Ár 2023-ban: 2000 HUF/250g
- Árváltozás: 150%
Optimista várakozások
Nyugat-Európában és Amerikában az elmúlt 1-1,5 évben az infláció már kevésbé nyomasztja az embereket, mint a válság kezdetén. Ezért a befektetők és a tőkepiaci szereplők számára most az a legizgalmasabb kérdés, hogy az amerikai jegybank és az Európai Központi Bank csökkenti-e a kamatokat idén. Bár sokan várják ezt a lépést, nem zárható ki, hogy a kamatok maradnak a jelenlegi szinten, vagy akár emelkedhetnek is, ami jelentős hatással lesz a részvény- és kötvénypiacokra.
Hogy árazza be akkor ezt a helyzetet a piac?
Az elemzők konszenzusa szerint a piac most egy úgynevezett „soft landing”-et áraz be, amikor a FED nagy gazdasági visszaesés nélkül éri el a 2%-os inflációs célját 2024 végére vagy 2025-re. Emiatt az S&P 500 és a NASDAQ is történelmi csúcson jár. Következésképpen az alapkezelők és a jegybankok elemzései azt is jelzik, hogy az infláció tovább fog csökkenni, és ezzel összhangban az alapkamatok is csökkenni fognak.
Bár úgy tűnik, hogy mindenki optimista a jövőt illetően, a jegybankok mégsem akarják azonnal csökkenteni a kamatokat. Fontos tisztában lenni azzal, hogy az optimista forgatókönyvek beárazása közepette az óvatosság elengedhetetlen.
Ilyenkor érdemes átgondolni a „mi lenne, ha” forgatókönyveket. Mi történik, ha a várt pozitív kimenetel helyett valami zavar keletkezik? Ha mindenki a legjobb forgatókönyvre számít, az elaltathatja a befektetők kockázatérzékelését, különösen az inflációval kapcsolatban. Bár más területeken (pl. háborúk, elnökválasztások) számítanak kockázatokra, az inflációt mintha figyelmen kívül hagynák, pedig jelentős hatása lehet mind a gazdaságra, mind a befektetési döntésekre.
