Skip to main content

Van egy törvény, ami alapján mások eldöntik, hogy neked mennyiből kell majd élned idős korodban. Hivatalos nevén: 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

Ezt a törvényt vérprofi szakemberek írták, az országgyűlés munkatársai (Jogalkotók). Parancsszóra tették (regnáló politikusok parancsára), de ez nem változtat a lényegen. Azt mondták nekik (a törvényt legépelőknek),  hogy óvjátok a költsélgvetés egyensúlyát, tehát vigyázzatok, arra, hogy ne kelljen túl sok pénzt kifizetni az államkasszából. Egész biztos, nem hangzott el olyan, hogy legyetek bőkezűek az nyugdíjbavonulókkal. 

A nyugdíjtörvény 3 ponton is árulkodik arról, hogy ez így történt.

1. Az életpálya átlagkeresettel kezdik

A nyugdíjbiztosítási főosztály munkatársai, akik a Fiumei úton dolgoznak (a temetővel szemben, a baleseti intézet mellett), először azt számolják ki, hogy a nyugdíjvárományosnak mennyi volt az átlagkeresete az élete során. Aki ismeri az átlagszámítás lényegét, már sejti, hogy ezzel valahova a magas és alacsony fizetéseink közé szorítanak be minket.

Tételezzük fel, hogy az egész életpályánk 1 év alatt zajlik le és megháromszorozzuk a fizetésünket a karrierünk során (mert szakmai tapasztalatunk és tudásunk növekszik). 45 év szolgálati idejét sűrítjük 12 hónapba, vagyis 3,75 évente emlkedik a fizetésünk 50 ezer forinttal.

hónapok
jelenértékű fizetés, ezer Ft/hó
január 300
február 350
március 400
április 450
május 500
június 550
július 600
augusztus 650
szeptember 700
október 750
november 800
december 850

Januárban 300 ezret, decemberre viszont már 850 ezer forintot keresünk. Ennek az átlaga 575 ezer Ft/hó. Az az ember, aki a táblázat szerinti ütemben növelte a keresetét, az átlagszámítás során rengeteget tud veszíteni, hisz  az élete utolsó szakaszában megszokott fizetésének a 67%-áról indul az ő nyugdíjának a számítása.

2. A degressziós táblával is megrövidítenek

A fenti tábla az államkincstár honlapjáról van és a legfrissebb degressziós feltételeket mutatja. A degressziót egyszerűen csak skalpolásnak szoktam hívni, lényege, hogy ha a nyugdíjba vonuló átlagkeresetet 372 001 – 421 000 Ft közé esik akkor a köztes részt 90%-ban szabad csak figyelembe venni. Ha pedig 421 000 Ft feletti a nettó átlagkereset, akkor az afeletti részt  80%-ában lehet számításba venni.

Tehát mit mond a jogalkotó? Ha sokat kerestél, ergo sok járulékot fizettél, akkor köszöni a költségvetés a plusz adóforintokat, de viszonzásul csak csökkentett mértékben vesszük ezt nálad figyelembe. 

Ez olyan, mintha azt mondaná neked a főnököd, hogy örül annak, ha túlórázol, viszont a plusz munkáért cserébe csak 80-90% százalékos fizetést tud adni, miközben neki ugyanúgy 100% értéket teremtettél. 

Hogyan változik az életpálya átlagkereset, ami a fentiekben 575 ezerre jött ki, ha degresszáljuk? Kerekítve 533 ezer Ft-ra csökken! Ez pedig már csak az utolsó időszakban megszokott fizetésünk 62,5%-a.

3. Szolgálati idő szorzóival is spórolnak

A nyugdíjtörvény utolsó oldalain van egy táblázat, aminek az a címe, hogy “2. melléklet az 1997. évi LXXXI. törvényhez * Az öregségi nyugdíjak kiszámítása során alkalmazandó szorzószámok.” Ebből egy rövidített verzió látható itt:

Szolgálati idő

(év)

Szorzószám, %
20 53
40 80
45 90
46 92
47 94
48 96
49 98
50 vagy több 100

 

Ebben a táblában jön az újabb igazságtalanság. A baloldali oszlopban a legdolgozott évek száma, a jobboldaliban pedig a hozzá tartozó szorzószám látható (ennyivel kell majd megszorozni a nettó átlagkeresetet). Ha valaki 20 évet dolgozik, akkor az életpálya átlagkeresete 53%-ban lesz számítva. (Ne feledjük, hogy ez az az átlag, ami degresszióval van már csökkentve.) Ha az adófizető állampolgár dolgozik még 20 évet, tehát már 40 év szolgálati időt tudhat magának, akkor csupán 80%-os lesz a szorzója.

Tehát az első 20 év kétszer annyit ér, mint a következő 20 év munkaviszonya! Ez nagyon fontos mondat, ízlelgessük egy kicsit. Miért is? Miben különbözik a munkavállaló első 20 éve a következő 20 évtől? Nem termel annyi értéket, nem fizet elég adót?

Épphogy ellenkezőleg. Általában a második 20 év termékenyebb egy ember életében, mint az első, hisz több értéket állít elő, nagyobb a szaktudása, nagyobb hatással van a GDP-re, emiatt több fizetést is kap, ami persze több adó befizetését is jelenti. De a jogalkotót ez nem érdekli. Ne feledjük, hogy a jogalkotónak nem is az a célja, hogy ez őt érdekelje. Tőle azt kérték, hogy ne kelljen sokat fizetni a nyugdíjba vonulónak (vagyis: óvja a költségvetési egyensúlyt – szebb kifejezéssel).

Külön érdemes kiemelni, hogy az életpálya átlagkereset 100%-os figyelembe vételéhez 50(!) évet kell dolgozni, tehát mondjuk 20 éves kortól 70 éves korig, mindezt végig teljes munkaidőben bejelentve, megszakítás nélküli járulékrendezettséggel. De – és megint ki kell hangsúlyozni – még aki ilyen sztahanovista hajlamokkal van megáldva, ő is csak az átlagos és leskalpolt (degresszált) fizetését fogja megkapni nyugdíjként.

Emlékezzünk vissza, ez a fenti példa szerint az utolsó fizetésének a 67%-a, degresszálással pedig már csak 62,5%-a. Ennél csak rosszabb lehet (és a többségnek rosszabb is, hisz maréknyi ember van csak az országban, aki valóban fel tudna mutatni 50 év szolgálati időt, legalább 40 évet is csak a jelenlegi nyugdíjasok egyharamada tudhat magáénak.)

Nézzük tehát, hogy végül a 45 év szolgálati időt felmutatni képes, élete utolsó éveiben 850 ezer forintot kereső példabeli személyünk, mennyi nyugdíjat fog kapni. Az átlagának 90%-át kell venni, vagyis 479,5 ezer Ft-ot. Tehát 56%-át a karrierje csúcsán lévő fizetésének. Hogyan fogja érinteni a nyugdíjbavonulót, hogy gyakolratilag lefeleződik a bevétele, egyetlen nap leforgása alatt? (Hisz előző hónapban még fizetésből, következő hónapban pedig már állami nyugdíjból kell éljen.) Ez egy drasztikus életszínvonal csökkenést kell jelentsen, kivéve, ha van egyéb bevételi forrása. Az olvasó döntse el, hogy őt hogyan érintené, ha holnaptól lefeleződne a fizetése.

Állami nyugdíjjal tehát egész egyszerűen nem lehet jól járni. A törvény nem az öregségi nyugdíjas életszínvonalát, hanem az államkasszát védi.

Ezért nem szabad kizárólag az állami nyugdíjra hagyatkozni idős korban. Szerencsére számtalan útvonal adatik annak, aki saját nyugdíjvagyont építene az időskori biztonságát megalapozandó.

Kérjen visszahívást és bankáraink segítenek egy államfüggetlen nyugdíj stratégia kidolgozásában.

Magyar Zoltán

A tartalékképzés és befektetés az egyetlen út a szabadsághoz. Lehet persze hippi kommunákban is élni Tenerifén, de ha valaki szeretne függetlenedni a munkaadójától, fizetésétől, hitelintézettől, inflációtól, jobban kereső házastársától, váratlan élethelyzetektől, mindenkori kormányzatok kénye-kedvétől, akkor egy dolgot tehet: Rendszeresen megtakarít és befektet. Mert minél stabilabb vagyoni helyzete van valakinek, annál kisebb mértékben szólhat bele bármely fenti tényező az életébe. Az effajta szabadságot kereső személyeknek segítek munkám során.

InwestMentors Hungary Kft.

1062 Budapest, Andrássy út
83-85. földszint 9. ajtó
+36 20 468 90 75
info@inwestmentors.hu