A tudatos pénzügyi tervezés elengedhetetlen minden egyes befektetés alkalmával. Akkor viszont végképp, amikor nem „csak” egy aktuálisan mellőzhető összegről van szó, hanem az egzisztenciális biztonságról. Hogyan teremthető elő a létbiztonság és az anyagi stabilitás a jövőben? Összetett kérdés, aminek a megválaszolásához tervezni kell, fel kell mérni különböző forgatókönyveket, mi a legjobb és legrosszabb kimenetelük.
Utánajártunk, milyen tőke mellett mennyi rendszeres passzív bevételt lehet biztonságosan elérni.
Fontos tervezni és okosan tervezni. Ennek az egyik első lépése, hogy tűzzünk ki reális határidőket. Mikortól szeretnénk havi rendszeres bevételt a befektetésünkből? Az a TBSZ futamidő lejárta után lesz-e aktuális vagy még előtte?
Fontos, hogy ne az egész tőkét használjuk arra, hogy rendszeres bevételünk legyen, hanem osszuk fel különböző részekre. Legyen egy rész kamatadómentesen egy növekvő részvényportfólióban, míg a másik rész generáljon rendszeres bevételt. Fontos, hogy legyen valamennyi biztonsági tartalékunk, még akkor is, ha hosszú távon rendszeres bevételre törekszünk. Komplex a kérdés, ezért ezeket a lehetőségeket érdemes előre átgondolni, akár egy szakember segítségével leírni és megfontolt döntéseket hozni.
A passzív jövedelem hüvelykujj-szabálya
A 4 százalékos „osztalék szabály” jó irányadó lehet azok számára, akik anyagi függetlenséget kívánnak elérni. E szerint az elv szerint a befektetett tőke körülbelül 4%-ára érdemes hosszú távon számítani, mivel ez a rész megfelelő módon tudja biztosítani a rendszeres jövedelmet anélkül, hogy a tőkét fel kellene használni. Emellett még fenntartható marad a rendszeres kifizetés, és alkalmas lehet az infláció követésére akár igen hosszú ideig.
Mára a 4 százalékos szabályt azért vannak, akik kritizálják, mégis érdemes úgy tekinteni rá, mint egyfajta referenciaértékre. Ha valaki kevesebb százalékkal is megelégszik, akkor biztonságosabban tarthatja fenn a kívánt jövedelmet. Ugyanakkor, akinek magasabbak az elvárásai, mert például részvényportfólióban gondolkodik, és ha az S&P 500 12%-ot tud, akkor maga is annyira vágyik, annak lehet, hogy bizonyos esetekben kijön ez a hányad is, máskor viszont rendesen bele kell nyúlnia a portfóliójába, ami pedig komolyabb kockázatot jelenthet.
Az elv általában jól működik, azonban érdemes szem előtt tartani, hogy minél magasabbra emeljük a 4 százalékos határt, annál nagyobb kompromisszumokra leszünk kénytelenek. Bár ez nem feltétlenül rossz dolog, azonban fontos tudni, hogy az elérhető célokért esetleges áldozatokat kell hozni.
Összefoglalva: Azok, akik a befektetésükből kevesebb mint 4 százalékot vesznek ki, valószínűleg képesek lesznek örökséget hagyni hozzátartozóikra, mivel a tőkéjük megmaradhat akár a vásárlóerején is. Viszont azok, akik ennél nagyobb részt akarnak kivenni, azok vagy ehhez mért kockázatot vállalnak, vagy elfogadják, hogy a tőkéjük idővel meg fog fogyatkozni. Ez utóbbi lehetőség sem feltétlenül negatívum, érdemes visszagondolni az általunk is ajánlott, Halj meg nullával című könyvre.
Mennyi pénzből érhető el reálisan egy értelmezhető mennyiségű passzív jövedelem?
Hogy jobban lehessen értelmezni, mit jelent ez a 4-5%-os járadék, és mekkora tőke mellett nyújt valóban élhető megoldást, vegyünk egy egyszerű példát:
Ha 10 ezer euróval számolunk, és 5%-ot nézünk 400-as euró-forint kurzus mellett, akkor ez a hányad 200 ezer forintot tesz ki egy évben. Ez nem túl jelentős összeg. Azonban ha 100 ezer euróval (kb. 40 millió forinttal) számolunk, akkor már kétmillió forintot kapunk. Ez egy elfogadható passzív bevétel azt figyelembe véve, hogy tényleg nagyon keveset kell vele foglalkozni. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a bruttó összeg, tehát még adózni kell belőle.
De meg is fordíthatjuk az egyenletet, és kiindulhatunk abból, hogy mennyi pénzre van szükségünk havonta.
Tegyük fel, hogy egymillió forintos havi passzív jövedelmet szeretnénk. Ebben az esetben ezt az összeget szorozzuk meg 240-el, és megkapjuk azt a tőkemennyiséget, amelyet 5 százalékos hozamra vagy kamatra befektetve havonta 1 millió forint bevételt eredményezne. Ha valaki 4 százalékos hozammal számolna, akkor 300-al kell megszoroznia a havi bevételszükségletét.
Fontos megjegyezni, hogy ezek a számolások bruttó összegekre vonatkoznak. Ha viszont okosan manőverezünk például TBSZ számlákkal, és egymásután lejáró TBSZ-ekkel dolgozunk, akkor adómentesen is hozzáférhetünk ehhez a bevételhez.
Milyen kockázatokkal kell számoljon az, aki passzív jövedelmi célokkal fektet be?
Mindenekelőtt a kockázatok lehető leghatékonyabb elkerülésére széles diverzifikációra kell törekedni, azaz többféle eszközosztályt és többféle részvényt belefoglalni a portfólióba. Azonban ilyen felkészülés mellett is tisztában kell lenni azzal, hol csúszhat porszem a gépezetbe:
– Fontos például az adókörnyezet megfelelő kiválasztása és ismerete. Az Egyesült Államokban 24%-ról 30%-ra emelkedik az osztalékadó, ami jelentősen csökkentheti az osztalékbevételeket. Emellett Magyarországon is fizetnünk kell adót.
– Érdemes lehet más országokban működő nagy osztalékarisztokrata vállalatokat is figyelembe venni, mint például a Bank of Nova Scotia vagy a Rio Tinto.
– Fontos megfontolni, hogy ha minden pénzünket osztalékerős vállalatokba vagy magas kamatot fizető eszközökbe fektetjük, akkor esetleg lemaradhatunk olyan rallykról vagy felívelésekről, mint amit a tech szektor mutat az elmúlt években.
– Ezen kívül fennáll az a kockázat is, hogy egy vállalat úgy dönt, holnaptól nem fizet osztalékot.
Ezeknek a kockázatoknak a figyelembevételével és a futamidők tartásával már valószínű, hogy jó döntést tud hozni a mindenkori befektető. Aki viszont bizonytalannak érzi magát, az jól teszi, ha szakemberhez fordul és konzultál a témában.
Szeretné megtudni, milyen befektetési eszközök tudnak rendszeres passzív bevételt adni?
Az alábbi videóra kattintva indíthatja el legújabb Pénz beszél podcast adásunkat, amiből
megtudhatja: