8 lépésben kiszámolható, íme a módszer!
Ha e sorok olvasója úgy van vele, hogy nem szívesen bízná magát az államra vagy a rokonaira idős korában, akkor valószínűleg felmerült benne a kérdés, hogy vajon mennyi pénzt kéne összegyűjteni a nélkülözésmentes idős korhoz.
Nem vitás, hogy sok pénz kell a nyugdíjba vonuláshoz, de sok idő is áll rendelkezésre. Hogy mennyire sok pénzre van szükség, azt a következőkben leírt számítási módszer révén derítheti ki bárki. Íme:
1. Határozzuk meg az életminőségünk árát!
Nézzünk szét magunk körül és állapítsuk meg, hogy az életszínvonalunk, amin jelenleg élünk, megfelel-e számunkra. Ha igen, akkor írjuk le, hogy mennyibe kerül ezt az életszínvonalat finanszírozni havonta.
Ha nem elégséges az életszínvonal, akkor már most a jelenben igyekezzünk növelni a bevételeinket. Ha kevesebbel is beérnénk idős korunkban, akkor pedig alaposan gondoljuk végig, hogy vajon tényleg elég lenne a jelenleg életnívónk mondjuk ⅔-a is. Vigyázat: Általában ‘a beérem kevesebbel is’ mondatok mögött gyakran könnyelműség húzódik, a megszokott életszínvonalból leadni valójában elég fájdalmas dolog…
2. Válasszunk értéktartó devizát!
Tételezzük fel, hogy jelenleg havonta 500 000 Ft-ba kerül az életszínvonalunk. Most pedig kezdjük el elfelejteni a forintot és váltsuk át euróra, dollárra, esetleg svájci frankra. Ugyanis ezek azok a devizanemek, amelyek a legértéktartóbbak a világon. A forint – ha az elmúlt 30 évet nézzük – sok harmadik országbeli pénznemnél is ramatyabb teljesítménnyel bír.
Végső soron persze minden devizanem veszíteni fog az értékéből, viszont nagyon nem mindegy, hogy ez a devalváció milyen tempójú. A vagyonépítésben kritikus fontosságú a megfelelő pénznem, lásd később.
500 000 HUF = 1400 amerikai dollár (2024 áprilisi árfolyam szerint)
3. Rögzítsük a nyugdíjba vonulásunk dátumát!
Képzeljünk el most pár másodpercre egy világot, ahol a jogalkotók nem találták ki helyettünk, hogy a nyugdíjba vonulás korhatára 65 év. Ebben az esetben, mikor mennénk nyugdíjba? A kutatások azt bizonyítják, hogy az emberek többsége, az ötvenes éveiben már gyarkan gondol a saját nyugdíjazására, a 65 év a többség számára túlságosan késő.
Tételezzük fel, hogy 60 évesen akarunk nyugdíjba menni és most 30 évesek vagyunk. Ez esetben 30 év áll már csak rendelkezésre a vagyonépítéshez (a csak, direkt nincs idézőjelben). Tehát 2054-ben fogunk nyugdíjba menni.
4. Vegyük sorra a lehetséges jövőbeli bevételeket!
Elképzelhető, hogy 60 évesen állami nyugdíjat kapjunk? Aligha. Elképzelhető, hogy lesz máshonnan pénzünk? Akár. Mondjuk ingatlankiadásból? MLM-ből? Ügyfélállományból? Cégtulajdonból? Gyerekeink adományaiból? Ha igen, akkor a megélhetési költségünk hány százalékát fedezheti ez? Ha ilyen jövedelemmel számolhatunk, tegyük meg, de ebben a cikkben úgy fogunk számolni, hogy ilyen jövőbeli biztos bevételre nem támaszkodhatunk, kizárólag a saját nyugdíjvagyonunkból kell megélnünk.
5. Mekkora vagyon termelheti ki a havi szükségletünket?
Ehhez van egy egyszerű számítási módszer. Ha 5% éves hozamra van befektetve a vagyontömeg, akkor 240-nel kell megszorozni az 1400-at és megkapjuk a választ. Azonnal rátérünk a számításra, de előtte egy kitérő.
Miért öt százalék? Mert ez reális. Többféle befektetés is alkalmas lehet ilyen eredményekre. Milyen eszközök képesek ezt teljesíteni?
- közép és hosszú lejáratú államkötvények
Valódi példa: dolláros magyar állampapír, 2041-ig 7,625% éves fix kamattal, nettó 6% kamatjövedelem per év.
- ingatlan
Valódi példa: a tartós és a rövid távú bérbeadás is képes lehet 5% vagy afölötti eredményre, Ezzel kapcsolatban, érdemes letölteni az Ingatlan vs. értékpapír című ebook-unkat, ahol konkrét példán szemléltetjük az ingatlan befektetés várható hozamait. Viszont az ingatlan nem passzív befektetés, rengeteg járulékos költséggel, amit szem előtt kell tartani, amennyiben a nyugdíjas évek terveit szőjük.
- egyedi részvény
Valódi példa: Az egyedi (és nem kettős adóztatással súlytott) részvények között található olyan, mint a BASF [vegyipar], Mercedes Benz [autógyártás], Credit Agricole [bank], mindegyik 7% fölötti éves osztalékhozammal.
- részvény ETF
Valódi példa: Az egyedi részvényeknél jóval kevésbé kockázatosabb ETF-ek világában, egyszerű, költséghatékony, és biztonságos módon lehet fektetni olyan alapokba, amelyek kimondottan a magas osztlékhozamú részvényeket tömöríti. Példa: Invesco EURO STOXX High Dividend Low Volatility UCITS ETF
Jöjjön az ígért számítás:
240×1400=336 000
Hiszen:
336 000×0,05=16 800
16 800/12=1400
Tehát 336 000 dollárra van szükségünk, hogy havi 1400 dollár hozamunk legyen. Igen ám, de ez jelenérték. Mennyi pénzre lesz szükségünk 30 év múlva, hogy mostani értéken véve legyen 1400 usd havi bevételünk?
6. Számoljunk az inflációval!
Ehhez segítségül kell vennünk egy jövőérték kalkulátort, ahol majd a kamatos kamat elve szerint kell számolnunk. De mennyi az amerikai dollár inflációja? Azt tudjuk, hogy az elmúlt 30 évben átlagosan 2.4% volt évente.
Optimista lesz a számítás,ezért 2%-ra kerekítem az inflációt (vagyis árnövekedést). 336 000 dollár 2%-os inflációval növelve, 30 éven át: 608 617 usd
7. Tervezzük meg a vagyon felépítését
0 dollár van a számlánkon, 30 évünk van takarékoskodni, vagyis összesen 360 hónap (esély) adatik a vagyonfelhalmozásra. Természetesen befektetetünk minden centet, akkor is ha épp gazdasági válság van és akkor is, ha konjunktúra. Átlagosan 7% hozammal számolunk évente (ez a reális), a befektetésünk erősen részvénytúlsúlyos lesz, minimum 70%-ban.
8. Számoljuk ki, mennyit kell havonta befektetni!
“Hány dollárt kell havonta befektetnem, átlag 7%/év hozamra, hogy 608 617 amerikai dollárom legyen?”
Erre két válasz is van. Az egyik, hogy 495 dollárt (200 000 Ft). Ebben az esetben mind a 360 alkalommal ennyit fogunk befizetni a befektetési számlánkra. Ez lehet, hogy elsőre soknak fog érződni, ám az idő előrehaladtával egyre kevésbé lesz megterhelő, feltéve, hogy a bevételeink szépen növekednek a mindenkori inflációval együtt, vagy akár azt bőven meghaladva.
A másik válasz, hogy az első évben elég 365 dollárt (130 ezer Ft) is befektetni havonta, majd minden évben 3%-kal növelni ezt az összeget. Ez lesz talán a legkényelmesebb megoldás.
Mindkét esetben ugyanaz lesz a lejárati összeg: Kb. 608 ezer amerikai dollár.
———————————————————————————————————————
Kétségek és kérdések, amelyek a cikk olvasása kapcsán bárkiben felmerülhetnek:
- Könnyű-e félrerakni 130-200 ezer Ft-nak megfelelő összeget havonta annak, akinek a jelenlegi életszínvonal költsége 500 000 Ft?
Abban az esetben lehetetlen, ha az illető épp annyit keres, amennyibe kerül az életnívója. Ilyen összeget csak az tud megtakarítani, aki jóval a szükségletei felett keres. Ehhez nem csak jó fizetés kell, hanem az “elég” szó értése és alkalmazása is.
De tételezzük fel, hogy valaki egymilliót keres havonta és 500 000 forint az életének költsége. Neki könnyű félretenni (befektetni) 360 alkalommal a fenti összegeket? Nagyon nem. 360 alkalommal következetesen, kitartóan, ismételten cselekedni nem könnyű feladat. Ha valaki mégis megretten, gondolja végig, hogy mik azok a dolgok, amiket egész élete alatt kihagyásmentesen fizet, hónapról hónapra (és mégsem aggódik miattuk). Pár példa: adó, közüzemi számlák, étkezés, kedvenc hobbi, akár hitel stb.
- Elég lesz-e az összegyűjtött pénz, nem fogjuk felélni nyugdíjas éveinkben?
4-5%-os kivétel esetében, egy 60% részvény, 40% kötvény portfólióval elméletileg sosem fog elfogyni a pénz, mindazonáltal lehetnek nehezebb és könnyebb évek.
- Szükség van-e ekkora mértékben növelni a célösszeget, tehát súlyozni az inflációval?
Kötvénybefektetésnél mindenképpen. Részvény és ingatlan esetében már nem feltétlenül. A részvények osztalékai képesek az inflációt meghaladó mértékben növekedni, az ingatlanoknál általános árszínvonal emelkedése is jellemzően meghaladja az inflációt, tehát utóbbi két eszköz esetében nem biztos, hogy szükséges a célösszeget jövőértékkel ennyire növelni.
