Zuhan a piac, és ki tudja hol áll meg?

Amikor esnek a piacok, szinte minden befektető fejében ugyanazok a kérdések merülnek fel: meddig tarthat még az esés, érdemes-e kivárni, vagy pont most kellene lépni? Az elmúlt időszakban nemcsak a részvények, hanem a kötvények, az arany és más eszközök is az iráni háború miatt nyomás alá kerültek, ami érthetően bizonytalanságot kelt.

Ebben a helyzetben a legnagyobb hiba, ha a befektetési döntéseket érzelmi alapon hozzuk meg.

Eséskor nem a múlt fáj, hanem a jövőtől félelmetes

A piacok mindig a jövőt árazzák. Amikor hirtelen nő a bizonytalanság – legyen szó háborús konfliktusról, gazdasági lassulásról vagy pénzügyi kockázatokról –, a befektetők rövid távon hajlamosak a legrosszabb forgatókönyveket beárazni.

Ez többnyire egy láncreakcióban zajlik le:

• megjelenik egy negatív hír vagy kockázat,
• a sajtó és a piac különböző forgatókönyveket kezd gyártani,
• a befektetők egy része kivár,
• mások pánikszerűen eladnak,
• majd később sokan megbánják az elkapkodott kapitulációt.

2008: a klasszikus példa arra, amikor valóban rendszerszintű válság jött

A 2008-as pénzügyi válság azért maradt meg a befektetői emlékezetben markánsan, mert nem egyszerű piaci korrekció volt, hanem a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megingása.

Sokan ekkor kezdték először komolyan megkérdőjelezni, hogy:

• stabilak-e a bankok,
• biztonságban van-e a megtakarításuk,
• meddig gyűrűzhet tovább a probléma a gazdaságban.

A 2007 októberi csúcshoz képest az amerikai részvénypiac 57%-ot esett, és a teljes lejtmenet nagyjából 18 hónapig tartott. Ez valóban történelmi mértékű visszaesés volt – de az ilyen típusú összeomlások rendkívül ritkák.

Magyarországon ezt az élményt még erősebben mélyítette a svájcifrank-hitelek válsága, ami sok család számára közvetlen pénzügyi sokkot jelentett. Ezért 2008 emléke sokak számára nem egy elméleti tőzsdei történet, hanem nagyon is személyes tapasztalat.

A mostani piaci mozgások sokak számára akár ugyanilyen drámainak tűnhetnek, de történelmi léptékben nézve ezek még messze nem számítanak extrémnek.

Aki mindig a tökéletes beszállóra vár, könnyen lemarad a kompról

A történelem egyik legfontosabb befektetési leckéje, hogy a piacokon nem a tökéletes időzítés, hanem a következetes jelenlét működik.

Például:

• a 2009-es mélypont óta az S&P 500 nagyjából tízszeresére emelkedett,
• azóta nem volt újabb 40–50%-os, elhúzódó összeomlás,
• aki arra várt, hogy „majd jön még egy igazán nagy esés”, az közben könnyen lemaradhatott egy hosszú emelkedő ciklusról.

Aki úgy gondolkodik, hogy majd „megveszi a nagy esést”, az a gyakorlatban akár évekig vagy akár évtizedekig vár, miközben a piac közben tovább emelkedik, a hajó pedig elmegy.

A piac ráadásul nemcsak lefelé tud gyorsan mozogni – felfelé is. Sőt! A visszapattanások sokszor akkor jönnek, amikor a legkevesebben számítanak rá.

Az esés ötven árnyalata

Amikor visszanézünk egy válságra, hajlamosak vagyunk csak a legdurvább számot megjegyezni: például azt, hogy a piac 53–57%-ot esett a csúcshoz képest. Viszont a legtöbb befektetőt nem így érinti egy piaci összeomlás, hiszen nem egyetlen napon, a csúcson fektette be az összes pénzét. 

A következő nagy sokk: a Covid teljesen más típusú válság volt

A 2020-as Covid-válság azért különösen tanulságos, mert megmutatta: nem minden piaci összeomlás gazdasági eredetű.

Ez a válság nem a bankrendszerből vagy a hitelpiacból indult ki, hanem egy külső, váratlan sokk formájában érkezett.

A kezdeti piaci reakció döbbenetesen gyors volt:

• az S&P 500 33 nap alatt 34%-ot esett,
• ez a modern pénzügyi történelem egyik leggyorsabb medvepiaca volt.

És ami legalább ennyire fontos: ez lett az egyik leggyorsabb visszapattanás is.

Miért állt helyre ilyen gyorsan 2020-ban a piac?

A 2008-as és a 2020-as válság közti egyik legfontosabb különbség az volt, hogy 2020-ban a gazdaság alapjai nem omlottak össze ugyanúgy, mint a pénzügyi válság idején, továbbá a piacok és a döntéshozók már tanultak a korábbi válságokból.

A piac RÖVID TÁVON nem mindig logikus – és pont ezért adódnak rajta jó lehetőségek

A befektetési piac egyik legfontosabb törvénye, hogy rövid távon nem mindig racionális. Válság idején pedig ez hatványozottan igaz.

• „Most minden összeomlik”,
• „Ez most más, mint eddig”,
• „Ebből már nincs visszaút”.

Ezek a konteók gyakran túlzóak – de pontosan ezek hozzák létre azokat a helyzeteket, amikor egyes eszközök olcsóbbá válnak annál, mint amit hosszú távon érnek.

A válságkezelés ára sokszor csak később látszik meg

A piaci visszapattanások idején könnyű azt érezni, hogy megoldódott a probléma. A 2020-as Covid-válság után is sokáig ez volt a domináns érzés: a gyors jegybanki és állami beavatkozás stabilizálta a rendszert, a piacok pedig látványosan helyreálltak.

Csakhogy a válságkezelésnek sokszor nem azonnal, hanem évekkel később jelenik meg a mellékhatása.

A Covid utáni időszak egyik legfontosabb tanulsága éppen ez volt: a gyors pénzügyi stimulust végül magas infláció követte, ami újabb piaci problémákat indított el.

A piacokon nincs ingyen ebéd

A 2020-as mentőcsomagok működtek abból a szempontból, hogy gyorsan visszaállították a bizalmat és támogatták a gazdaságot. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az extrém laza monetáris és fiskális politika nem marad következmények nélkül.

Szomorú, de igaz…

• a kamatok történelmi mélypontra kerültek,
• hatalmas mennyiségű pénz áramlott a gazdaságba,
• a kereslet gyorsan visszapattant,
• közben a Covid ellátási láncokat zavart meg,
• a kettő együtt pedig komoly inflációs nyomást okozott.

Vagyis amit rövid távon tűzoltásnak láttunk, az középtávon új problémát teremtett.

2022: good old inflációs sokk

A kötvénypiac 2022-ben sokakat meglepett – hiszen sok befektető úgy gondolkodik, hogy ha a részvénypiac túl kockázatos, akkor a kötvények majd védelmet adnak. Ez hosszú ideig igaz is volt – de 2022 megmutatta, hogy ez sem törvényszerű:

A kötvények egyik legnagyobb ellensége éppen az infláció.

Ennek következményei:

• a részvénypiac ugyan „csak” kb. 25%-ot esett,
• közben sok hosszú lejáratú kötvény 20–30–40%-ot, egyes esetekben még többet is veszített az értékéből,
• még a legbiztonságosabbnak tartott államkötvények között is voltak nagyon komoly visszaesések.

A „biztonságos” befektetés sem mindig biztonságos. A kötvényeknek is van árfolyamkockázata, és a hosszú futamidő különösen érzékennyé teszi őket.

Aki végig tudta ülni, újra előnybe került

Ahogy a korábbi válságoknál, úgy itt is kiderült: nem feltétlenül az járt jól, aki menekült, hanem az, aki értette, mi történik, és volt türelme végigülni vagy akár fokozatosan vásárolni.

Ez azért fontos, mert a válságok egyik közös jellemzője, hogy a legrosszabb hangulat általában a legjobb árfolyamok környékén alakul ki.

Utólag ez szinte mindig egyértelműnek tűnik. Közben viszont ritkán az.

A jó hír: a világ nem egyetlen piacból áll

Az egyik legfontosabb védelmi vonal a befektetésekben az, hogy a pénz nem egyetlen eszközben, szektorban vagy országban mozog jól.

Miközben egy adott piac hosszú ideig gyengélkedhet, máshol akár nagyon komoly emelkedés is lehet.

Ezért kulcskérdés a diverzifikáció:

• nem minden piac mozog egyszerre ugyanúgy,
• nem minden eszközosztály ugyanakkor kerül nyomás alá,
• a tőke folyamatosan keresi, hol tud jobb megtérülést elérni.

A szakirodalom szerint a legjobb stratégia nem a kivárás

A hosszú távú befektetési tapasztalatok alapján a legtöbb befektető számára nem az időzítés a nyerő stratégia.

Hanem

• bent lenni a piacon,
• folyamatosan vásárolni,
• és ezt a lehetőségekhez mérten minél következetesebben és nagyobb összeggel tenni.

Ez persze nem hangzik látványosan. Nincs benne „nagy trükk”, nincs benne zseniális beszállópont. Éppen ezért sokan hajlamosak túl egyszerűnek gondolni. Pedig a hosszú távú eredmények mögött gyakran épp ez az unalmasnak tűnő fegyelem áll.

Hova tűnik a pénz, amikor esik a piac?

Ez az egyik leggyakoribb és legérthetőbb kérdés minden visszaesésnél. Amikor valaki azt látja, hogy csökkent a portfóliója értéke, teljesen természetes reakció, hogy felteszi a kérdést: ki nyerte meg ezt a pénzt?

A válasz röviden: sokszor senki.

Ez elsőre furcsán hangzik, de a piac nem úgy működik, mint egy pénztárca, amit valaki egyszerűen kiürít. Az árfolyamesés nem pénzelvétel, hanem átárazódás – a legegyszerűbb ezt egy ingatlanos példával megérteni:

Ha van egy lakás, amit tegnap még 50 millió forintra becsültek, de ma a vevők csak 45 milliót adnának érte, akkor:

• nem „tűnt el” fizikailag 5 millió forint,
• és nem is valaki „vette ki” a tulajdonos zsebéből.

Egyszerűen csak megváltozott az az ár, amennyit mások hajlandók fizetni érte.

Pontosan ugyanez történik a részvényekkel is.

A pénz nem akkor vész el igazán, amikor a piac esik – hanem amikor realizáljuk

Ha egy befektetés 100-ról 70-re esik, az valóban fájdalmas látvány. De ez önmagában még nem végleges veszteség. A veszteség akkor válik véglegessé, amikor ténylegesen eladnánk az eszközt azon az alacsonyabb áron.

Akkor most várni kell vagy sem?

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni a konklúziót, akkor ez lenne:

Az alját nem tudjuk előre eltalálni – de ez nem is feltétele a jó befektetési döntésnek

A helyes kérdés tehát nem az, hogy:

• „hol lesz pontosan a mélypont?”,

hanem inkább az, hogy:

• van-e stratégiám arra, hogy mit csinálok esés közben,
• tudok-e fokozatosan vásárolni,
• képes vagyok-e különválasztani a rövid távú zajt a hosszú távú céljaimtól,
• és olyan portfólióm van-e, amit egy bizonytalan időszakban is vállalni tudok.

A befektetések világában a legtöbb ember nem azért hibázik, mert nem tudta előre a jövőt, hanem azért, mert stratégia helyett reakcióból döntött.

Záró gondolat: nem az a fő kérdés, hogy vegyünk-e, hanem az, hogy mit

Egy válság vagy korrekció ritkán csak „rossz időszak”. Sokszor inkább átrendeződés. Ilyenkor derül ki igazán, hogy mely cégek mögött volt valódi teljesítmény, és melyek mögött inkább csak jó történet. A túlértékelt, gyengébb sztorik gyakran gyorsan leépülnek, a valóban erős vállalatok viszont hosszabb távon talpon maradnak – és sokszor éppen ilyenkor válnak újra vonzóvá.

Ezért a mostani időszakban talán a legfontosabb szemléletváltás az, hogy ne csak indexekben gondolkodjunk. 

Attól, hogy egy nagy piac átlagosan mondjuk 7–10%-ot esik, még lehetnek benne olyan szegmensek, cégek vagy eszközök, amelyek már jóval nagyobbat estek, miközben az üzleti minőségük nem romlott ugyanannyit. Sokszor éppen itt keletkeznek a legérdekesebb lehetőségek.

Nem kell mindenkinek ugyanazt csinálnia

Lehet, hogy valaki most inkább biztonságosabb, stabilabb eszközöket keres. Lehet, hogy más épp azt látja, hogy a nagy növekedési sztorik között kezd újra kialakulni az a fajta árazás, ami hosszú távon kifejezetten izgalmas. És olyan is lehet, hogy valaki a két megközelítést egyszerre akarja alkalmazni.

Ha szeretné átlátni, hogy egy eső piaci környezetben milyen lépések illeszkednek legjobban az Ön helyzetéhez, vegye fel velünk a kapcsolatot! Szakértőink segítenek olyan tudatos befektetési stratégiát kialakítani, amely nem a félelmekre, hanem a hosszú távú lehetőségekre épül.