Sokan összekapcsolják az alacsony inflációt a gazdasági növekedéssel, de ez nem mindig evidens. Csökkenő infláció mellett is előfordulhat stagfláció, amikor az infláció alacsonyabb ugyan, viszont még sincs jelentős gazdasági növekedés. Ez egy kevésbé emészthető és talán nehezebben értelmezhető lehetőség, amelyet a befektetők gyakran figyelmen kívül hagynak. Sőt, szeretnek figyelmen kívül hagyni.
Még csak az sem kell tehát, hogy a legrosszabb forgatókönyv lépjen életbe, akkor is elmaradhat a piac teljesítménye a pozitív várakozásoktól.
A mai makroökonómiai helyzetben nem feltétlenül várható el, hogy az inflációs célok a 2010-es évek szintjét kövessék. A 2%-os inflációcél például, amit a FED kitűzött, lehet, hogy feleslegesen gátolja a növekedést, és különösen sújthatja az alacsony jövedelműeket. Míg a 2000-es években folyamatos volt a konjunktúra és a prudens jegybanki politika, a Covid utáni időszakban a deglobalizáció időszakát éljük, valamint egyre irracionálisabb és felelőtlenebb fiskális politikát tapasztalunk, részben a populista politikusoknak köszönhetően.
Hiba lenne a 2010-es évek alapján jóslatokat mondani a közeljövőról, mintha az előző évtized „copy+paste” megismétlődhetne. Két egymást követő évtized hasonló gazdasági és inflációs környezettel még nem igazán fordult elő.
Olyan, mintha az egész világ egyfajta naivitásba süllyedne, ahol ezek a pszichológiai hatások csapdába ejtik nemcsak a befektetőket, hanem a gazdasági döntéshozókat is. Úgy tűnik, hogy a jövő céljait az elmúlt évek eredményei alapján tűzik ki, anélkül hogy figyelembe vennék a lehetőséget, hogy az események más irányt is vehetnek.
Hurrá! Optimizmus?
Ráadásul történelmileg gyakran előfordul, hogy amikor a piac egységesen valamire számít, az nem valósul meg. A legnagyobb válságok, mint a ’70-es és ’80-as években, a 2008-as pénzügyi válság vagy a Covid-19 járvány, mind olyan időszakok voltak, amelyekre a megelőző időszakokban a legtöbben nem számítottak.
Mindig előfordulhatnak előre nem látható események, mint egy háború, nyersanyagár-emelkedés, vagy akár a FED kamatemelései, amelyek felboríthatják a várakozásokat. Ha például Tajvan és Kína között kitörne egy konfliktus, az ellátási láncok felborulhatnak, ahogy a Covid-19 járvány idején is történt, amikor gyárak bezárása okozott hosszú távú gazdasági zavarokat. Mindig számolni kell tehát a váratlan nagy hatású eseményekkel, és fontos figyelembe venni a váratlan kockázatokat is.
Az már csak hab a tortán, hogy szembenézhetünk a jövőben olyan katasztrófákkal is, amelyekre eddig nem volt példa, viszont amelyek mégis jelentős hatással lehetnek a befektetésekre. Fölösleges és lehetetlen is felsorolni ezeket, mert lehetnek a klímától kezdve az univerzumon keresztül a vírusokig bármivel kapcsolatosak.
Befektetői stratégiák az infláció tükrében
A világ bizonytalan és sok tényező kiszámíthatatlan, ez pedig feszélyezheti a befektetőket. Fontos az előrelátás és a felkészülés, különösen figyelembe véve a stagfláció valószínűségét a fejlett gazdaságokban. Ugyanakkor általában azok a befektetők járnak a legjobban, akiknek szilárd meggyőződésük van a jövő alakulásáról, ez alapján alakítják ki befektetési stratégiájukat, és ahhoz ragaszkodnak is.
A tájékozódás, a kockázatok mérlegelése, a hosszútávú gondolkozás és a diverzifikáció a sikeres stratégia alkotóelemei.
Alapvetően három befektetői stratégia rajzolható fel az inflációs várakozásokkal összhangban. Ezek közül egyik sem valószínűbb, jobb vagy potenciálisan sikeresebb, mint a másik, ha hosszú távon nézzük, leginkább vérmérséklet és kockázatvállalási kedv függvénye, hogy kinek melyiket érdemes választania.
1. Az optimista
Azok a befektetők, akik arra számítanak, hogy az infláció a közeljövőben már nem lesz probléma, jellemzően nagyon optimisták, és teljes mértékben részvényekbe vagy magas hozamú eszközökbe fektetnek, hiszen az alacsony inflációs környezet kedvez a részvénypiacnak, különösen a növekedési papíroknak, mint a technológiai szektor és a megújuló energia befektetések.
Az optimista befektetők jelenleg a jegybankok és nagy elemzőházak várakozásaira adnak, és ennek megfelelően formálják véleményüket.
2. A pesszimista
Azok a befektetők, akik inkább bizonytalanok a jövővel szemben, és a legrosszabbra készülnek, olyan eszközökbe fektetnek, amelyek ellenállóak lehetnek az inflációval szemben, például nyersanyagokba vagy aranyba.
3. A középutas
Azok pedig, akik úgy érzik, hogy ekkora zajban nem tudják pontosan megjósolni az inflációs irányt, elfogadják ezt a bizonytalanságot, és olyan befektetési stratégiát választanak, amely a középutat célozza meg. Ez azt jelenti, hogy diverzifikált portfóliót építenek, amely tartalmaz olyan eszközöket, amelyek jól teljesíthetnek mind az infláció csökkenése, mind annak emelkedése esetén.
Fontos azonban az ő esetükben is, hogy legyen valamilyen jövőképük, mert anélkül nehéz stratégiát kialakítani. Azonban hosszú távon az ilyen kiegyensúlyozott stratégia is nagyon jó eredményt hozhat.
Összefoglalva: Általánosságban elmondható, hogy a kapitalizmus által ösztönzött hatékonyságnövekedés és gazdasági fejlődés hosszú távon biztosít lehetőségeket a befektetők számára, éppen ezért a piacon sokan optimisták a hosszú távú kilátásokat illetően. Sokan hisznek az emberi produktivitás és technológiai fejlődés folyamatos növekedésében. Rövid távon azonban vannak, akik bizonytalannak érzik a piacok mozgását, és abból indulnak ki, hogy senki sem tudja pontosan megjósolni a rövid távú változásokat.
Mennyire kell ráfeszülni a kérdésre?
Minden igaz, és hosszú távon az ellenkezője is. Mi a teendője akkor egy átlag befektetőnek?
A pénzügyi szabadság elérésének az egyik fontos feltétele az átlagárhatás. Ha az ember nem egyszer egy összegben, hanem folyamatosan takarít meg, és havonta, negyedévente, vagy fél évente félretesz a befektetésébe, akkor már 10 éves időtávon valószínűleg igen jó eredményt fog elérni, a befektetésének eredménye egyenletessé válik. Hiszen bármilyen befektetésbe is helyezünk el pénzt, nem tudatjuk, hogy a következő napon, évben, évtizedben merre fog menni az árfolyam. Viszont, ha a jövőbeni árfolyammozgásokat a rendszeres befizetésekkel leátlagoljuk, akkor a befektetés kockázata csökken, és az eredménye is egyenletesebbé válik. Ez pedig lehetővé teszi, hogy nyugodtan aludjunk, anélkül hogy álmainkban is az inflációs adatok vagy a jegybanki kamatok foglalkoztatnának minket.
Ennek részeként egy tartós és konzisztens értékteremtést biztosító „all weather”, vagyis minden körülmény között helytálló portfólió létrehozása is fontos lehet, illetve annak a szemléletnek az elsajátítása, hogy az ideális idő a befektetésre az, amikor rendelkezésre áll a pénz, és nem az, amikor a jegybankok vagy médiumok információkat közölnek.
A témát az InwestMentors privát bankárai részletesen is kifejtették a legújabb Pénz beszél podcastben.
A felvétel meghallgatásához kattintson az alábbi videóra:
