Válság idején vásárolni? Könnyű mondani – nehéz megtenni

A befektetők körében visszatérő kérdés, hogy mit érdemes tenni akkor, amikor a piacok esnek. Kivárni? Kiszállni? Vagy pont hogy vásárolni? A válasz elsőre egyszerűnek tűnik, mindenből akkor jó vásárolni, amikor olcsó – a gyakorlatban azonban sokkal nehezebb meghozni a jó döntést.

Visszaeséskor minden döntés nehezebb

Utólag visszanézve egy-egy nagyobb piaci visszaesést könnyű azt mondani: „akkor kellett volna vásárolni”. Amikor viszont éppen zajlik a válság, ugyanez a döntés már korántsem tűnik ennyire egyértelműnek.

Jelenleg még nem beszélhetünk klasszikus pánikról, de a bizonytalanság jelei már megjelentek. A kérdés ilyenkor mindig ugyanaz: vajon most jött el az a pillanat, amelyről később azt mondjuk majd, hogy jó beszállási pont volt?

Mit mond a „nagykönyv”?

A medve- és bikapiacok dinamikája jelentősen eltér.

Egy átlagos medvepiac:

• időtartama kb. 14 hónap
• és az átlagos visszaesés –36%

Egy átlagos bikapiac:

• időtartama kb. 64 hónap
• és az átlagos hozam +184%

Vagyis a piacok általában rövidebb ideig (drasztikusan) esnek, de jóval hosszabb ideig emelkednek.

Időzítés helyett stratégia

Hosszú távon nem az számít, hogy mikor lépünk be a piacra, hanem az, mennyi időt töltünk benne.

A befektetési siker gyakran inkább azon múlik, hogy:

• megfelelő eszközökben vagyunk-e
• jól diverzifikált-e a portfóliónk
• képesek vagyunk-e kitartani a stratégia mellett a nehezebb időszakokban is.

Elméletben könnyű, gyakorlatban nehéz

Tanulságos megvizsgálni, milyen indokok szoktak felmerülni a befektetőkben, amiért a válságok alatt nem mernek befektetni.

      1. „Nem tudom, mi lesz. Bármi megtörténhet.”

Sok befektető számára a legnagyobb akadály nem a hosszú távú kilátások bizonytalansága, hanem a rövid távú veszteségtől való félelem. Sokan azt várják, hogy a befektetés gyorsan pozitív eredményt hozzon, miközben a részvénypiacokon a rövid távú ingadozás természetes.

A bizonytalanság elől sokan a „biztonságosabb” eszközök felé fordulnak – bankbetétek, állampapírok vagy rövid kötvények felé. Ezek azonban szintén hordoznak kockázatokat:

• inflációs kockázat – a pénz vásárlóereje csökkenhet
• devizakockázat – egy hazai deviza gyorsan gyengülhet
• kamatkockázat – a kötvénypiacokon is lehetnek hosszú visszaesések
• növekedési kockázat – a részvénypiac közben elindul felfelé

Az elmúlt években például a nemzetközi kötvénypiacokon több évig tartó gyengélkedést láthattunk, miközben a devizapiacokon néha egyetlen hét alatt akkora árfolyamváltozás történt, mint amekkora hozamot egy „biztonságos” befektetés egy év alatt termel.

Vagyis a „bármi megtörténhet” forgatókönyv nemcsak a részvénypiacokra igaz, és nemcsak negatív értelemben.

     2. „Az esés nagyja még hátra van”

Amikor a piac már egy ideje esik, sok (kis)befektető inkább kivár, mert úgy gondolja, hogy még biztosan nem ez az alja, lesznek még jobb vételi lehetőségek is. A probléma csak az, hogy a piac alját szinte lehetetlen pontosan eltalálni.

Ebben segíthet a diverzifikáció, amely több szinten is működik:

• eszközosztályok között – részvények, kötvények, nyersanyagok, alternatív eszközök
• földrajzi és szektorális szinten – különböző régiók, eltérő iparágak
• likviditási tartalékkal – rövid kötvények vagy alacsony kockázatú eszközök, amelyek esés idején vásárlási lehetőséget adhatnak

Egy jól felépített portfólió így egyszerre tudja kezelni a különböző forgatókönyveket.

Kis pénz, kis foci

A nagy intézményi befektetők gyakran modellek alapján döntenek arról, hogy egy eszköz milyen áron számít vonzónak. A kisbefektetők ezzel szemben sokszor inkább hangulatok, hírek vagy piaci benyomások alapján döntenek.

Gyakran történik aztán, hogy amikor minden rossznak tűnik, nem mernek vásárolni, amikor pedig a piac már emelkedik, úgy érzik, elkéstek.

     3. „Várjuk meg a választásokat”

A befektetési döntések halogatásának másik gyakori oka a politika. Ez elsőre logikusnak tűnhet, de egy globális portfólió esetében a magyar választás hatása meglehetősen korlátozott. Úgy is mondhatnánk:

Mi köze van egy magyar ügyeknek a globális befektetések többségéhez? Gyakorlatilag semmi. (Bármennyire is szeretnénk.)

A világ befektetéseinek döntő többsége nem Magyarországon létesül (bármennyire is szeretnénk). Egy jól diverzifikált portfólió esetén a befektetések döntő része a világ különböző régióiban, különböző devizákban és különböző iparágakban helyezkedik el. 

A választások elsősorban ezekre lehetnek hatással:

• a magyar ingatlanpiac
• a Budapesti Értéktőzsde
• a magyar állampapírok
• vagy a forint árfolyama

Még ezeknél is fontos azonban, hogy a BUX vezető vállalatai bevételeik jelentős részét nem Magyarországon termelik, a forint árfolyamát pedig sokszor inkább nemzetközi piaci folyamatok mozgatják.

     4. „Most már túl drága” 

Ez a kifogás már nem a bizonytalansághoz kapcsolódik, hanem az árakhoz.

Ha egy eszköz ára tartósan emelkedik, az egy trend jelenlétét jelzi. Egy emelkedő piacon folyamatosan arra várni, hogy „majd jön egy esés”, általában nem bizonyul jó stratégiának.

Ráadásul a „drága” mindig relatív fogalom: az értékeltség nagyban függ a gazdasági környezettől és attól, hogy mihez vagy mely időszakhoz viszonyítjuk.

Mit tehet akkor a kisbefektető, aki úgy szeretne befektetni, mint a nagyok?

Nem az a legjobb kérdés, hogy befektessünk-e, hanem az, hogy mibe érdemes befektetni.

A globális pénzügyi rendszerben a tőke folyamatosan áramlik az eszközök között. Ami valakinek veszteség, az másnak lehetőség.

Ha valaki bizonytalannak érzi a piacot, választhat például:

• alacsonyabb kockázatú eszközöket
• más régiókat vagy szektorokat
• nagyobb diverzifikációt

Aki szorong, legyen óvatos, de ne hátráljon meg

Az egyik legegyszerűbb módszer a bizonytalanság kezelésére a rendszeres, szakaszos befektetés.

Ennek előnye, hogy csökkenti az időzítés kockázatát, kisimítja az árfolyam-ingadozások hatását és pszichológiailag is könnyebben kezelhető, különösen olyan időszakokban, amikor a piacok bizonytalanabbak.

Bár ez a megközelítés inkább a tapasztalt befektetők eszköztárába tartozik, azért az alapgondolat a kisebb befektetők számára is hasznos lehet: nem kell egyetlen tökéletes pillanatot keresni.

Kisbefektetők számára ezért a legpraktikusabb megoldás a rendszeres átutalás beállítása. Így a döntés nem minden alkalommal érzelmi alapon születik meg. A befektetés rendszerré válik, nem pedig alkalmi reakcióvá a piaci hírekre.

A biztonsági tartalék szerepe

Sok befektetési bizonytalanság abból fakad, hogy a befektető attól tart: váratlanul szüksége lehet a pénzére.

Egy stabil biztonsági tartalék:

• csökkenti a kockázatérzetet
• segít átvészelni a rövid távú piaci eséseket
• és lehetővé teszi, hogy a befektetések valóban hosszabb távon működjenek.

Ha valaki tudja, hogy több hónapra vagy akár egy-két évre elegendő, könnyen hozzáférhető tartalékkal rendelkezik, sokkal nyugodtabban tud (nem) reagálni egy piaci visszaesésre.

A hosszú időtáv a befektető egyik legnagyobb előnye

A piaci zajok jelentős része rövid távon érzékelhető. Ha azonban a befektetési döntéseket 5–10 éves időtávon nézzük, a kép egészen más lesz.

A legfontosabb kérdés ilyenkor nem az, hogy hol lesz az árfolyam jövő hónapban vagy hogy pontosan eltaláltuk-e a piac alját, hanem az, hogy a befektetés értéke a célidőpontban – például 10 év múlva – várhatóan magasabb lesz-e, mint ma.

A történelem alapján erre általában jóval nagyobb az esély, mint arra, hogy valaki pontosan időzíti a piac alját.

A történelem alapján a piacok mindig túléltek válságokat, bizonytalanságot és pánikot. A valódi kérdés inkább az, hogy a befektető képes-e túlélni a saját bizonytalanságát.

Ha szeretné átlátni, hogyan lehet egy bizonytalan piaci környezetben is tudatos, hosszú távon működő befektetési stratégiát kialakítani, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Szakértőink segítenek olyan diverzifikált portfóliót felépíteni, amely többféle piaci forgatókönyv mellett is stabil alapot adhat.