Skip to main content

Az AI ma egyszerre a legnagyobb ígéret és a legnagyobb félelem a piacokon. Egyesek szerint történelmi léptékű termelékenységi forradalom küszöbén állunk, mások szerint egy túltolt narratíva utolsó szakaszát látjuk. Miközben nem történt látványos összeomlás, a hangulat érezhetően változik, az eufóriát felváltotta a számonkérés. 

Se robbanás, se pukkanás, csak csendes alulteljesítés

Mi megkérdeztük, a befektetők megmondták:

Még nincs itt a pánik ideje! Az elmúlt hónapokban nem láttunk látványos, 20–30%-os összeomlást az AI-hoz köthető részvényeknél. Viszont tagadhatatlan, hogy:

  • az AI- és technológiai papírok csendesen alulteljesítenek, ami okoz némi szorongást,
  • miközben a korábban unalmasnak tartott szektorok – energetika, osztalékfizető nagyvállalatok – viszont kifejezetten jól teljesítenek,
  • és a befektetői hangulat közben az eufóriából egyre inkább a számonkérés irányába mozdul.

Ez önmagában még nem jelent lufikidurranást – de azt igen, hogy a narratíva változóban van.

Mindenki Vágási Feri akar lenni

1. Végtelen lehetőség – ismeretlen plafon

Az AI egyik sajátossága, hogy még a fejlesztők és vállalatvezetők sem látják pontosan, hol van a technológia végső határa. 

A vállalatvezetők dilemmája nem az, hogy megéri-e „beszállni az AI-ba”, hanem az, hogy mi van, ha későn szállnak be, illetve mi történik, ha ez valóban mindent átalakít?

Ez a FOMO önmagában lufifújó tényező, hisz olyan, mintha egy autóversenyen vennénk részt úgy, hogy csak annyit tudunk: le kell hagyni a többieket – de hogy hol a cél és mi a nyeremény, azt senki nem tudja.

2. Túlkoncentráltság és extrém értékeltség

Különösen az amerikai piacon alakult ki jelentős koncentráció az AI-vezérelt óriásvállalatokban. A magas értékeltség azt jelenti, hogy:

  • a befektetők már ma beárazzák a jövőbeni profitrobbanást,
  • az elvárások extrém magasak,
  • a legkisebb csalódás is aránytalan reakciót válthat ki.

Ha a kézzelfogható eredmények lassabban érkeznek, mint ahogy azt az árfolyamok implikálják, az korrekcióhoz vezethet – még akkor is, ha a technológia hosszú távon valóban sikeres lesz.

A Soros György-féle reflexivitás elmélet

Soros György szerint a piac nem pusztán leképezi a valóságot, inkább a befektetők kollektív hiedelmei alakítják az árfolyamokat, és az árfolyammozgás hat vissza a hiedelmekre.

Ez egy önmagát erősítő körforgás.

Amikor kialakul egy erős történet – például hogy az AI mindent átalakít –, akkor:

  1. A bátor befektetők vásárolnak,
  2. az árfolyam emelkedik,
  3. az emelkedés megerősíti a történetet, a bátortalanok is beszállnak,
  4. még több tőke áramlik be a területre,
  5. a többlet tőke felgyorsítja a fejlődést.

A lufi tehát nem rendellenesség, hanem a piac természetes működésének része. Ugyanez igaz visszafelé is: ha a narratíva megbillen, az árfolyamcsökkenés önmagát erősítheti.

2024–2026: lóvé ment, de jött-e az eredmény?

Ha leegyszerűsítjük az elmúlt éveket:

  • 2024: a rácsodálkozás éve – ez tényleg működik
  • 2025: az ígéretek éve – ezek valódi unikornisok
  • 2026: a számonkérés éve – hol vannak a konkrét eredmények?

Már nem az a kérdés, hogy izgalmas-e az AI, hanem az, hogy az aktuális árfolyamokhoz képest indokolt-e az optimizmus.

Nem eszik olyan forrón…

Nem szükséges, hogy az AI „megbukjon” ahhoz, hogy komoly korrekció legyen.

És nem szükséges, hogy minden cég tökéletesen teljesítsen ahhoz, hogy tovább emelkedjenek az árfolyamok.

A piac nagyon sokszor nem a tényekre, hanem a várakozásokra vagy a várakozások változására reagál.

Amikor a történelmi összehasonlításokat nézzük, az extrém profitdinamikák gyakran végződtek jelentős korrekcióval. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden hasonló pálya szükségszerűen katasztrófába torkollik – csak azt, hogy a kockázat aszimmetrikus.

Ezek nem azok a droidok, amiket keresnek

Amikor lufikról beszélünk, akkor nem kerülhető meg a dotcom-korszak vagy akár az aranyláz példája.

A különbség azonban mégis lényeges: A 2000 körüli dotcom-időszakban rengeteg olyan vállalat ment tőzsdére, amelynek nem volt érdemi bevétele, nem volt profitja, sokszor még üzleti modellje sem.

Ezzel szemben a mai AI-óriások valódi, masszív cash flow-val rendelkező, domináns piaci szereplők. Nem powerpoint-cégek, hanem globális infrastruktúra-szolgáltatók.

A kockázat tehát nem ugyanaz – de ettől még nem nulla.

 

Ki fizeti ezt ki?

A becslések szerint idén mintegy 690 milliárd dollárt fordítanak a nagy technológiai vállalatok adatközpontokra, chipekre és AI-infrastruktúrára.

Jelenleg nagyrészt saját készpénzállományból, hitelből, illetve egymás szolgáltatásain keresztül érkezik pénz az AI-alapú fejlesztésekbe

Ez egyfajta körkörös ökoszisztéma:

  • egy chipgyártó elad a felhőszolgáltatónak,
  • a felhőszolgáltató infrastruktúrát ad egy közösségi platformnak,
  • a platform AI-t fejleszt, hogy hirdetési bevételt növeljen.

De ha a lánc egyik pontján megtorpan a bevétel – például a hirdetési piac gyengül –, akkor a beruházási kedv is visszaeshet. Ez olyan, mintha egy pókerasztalnál mindenki a mellette ülőtől kérne kölcsön a következő tét lerakásához.

Ez nem jelenti azt, hogy biztosan összeomlik a rendszer – de a kölcsönös függőség növeli a sérülékenységet.

Ha lufi, ha nem lufi, valami bűzlik Dániában

A nagyobb kockázat nem feltétlenül egy 20%-os tőzsdei esés, hanem az, hogy:

  • bizonyos államok is masszívan támogatják ezt az iparágat,
  • stratégiai és nemzetbiztonsági jelentőséget tulajdonítanak neki,
  • geopolitikai verseny zajlik a technológiai dominanciáért.

Ha kiderülne, hogy az AI nem hozza a várt termelékenységi ugrást, és csak egy drága játékszer marad, az nemcsak befektetői, hanem nemzetgazdasági veszteség is lehetne.

Túl nagy ahhoz, hogy elbukjon?

Minél inkább stratégiai ágazattá válik a technológia, annál valószínűbb, hogy az államok nem hagyják magára.

Az Egyesült Államok számára a technológiai fölény ma már nem csupán gazdasági kérdés, hanem hatalmi tényező – a hadsereg mellett a technológiai infrastruktúra is geopolitikai eszköz. Ha ez meggyengülne, az a globális befolyás csökkenésével járhatna. 

Ezért az érdekközösség rendkívül erős:

  • az államnak stratégiai,
  • a vállalatoknak üzleti,
  • a befektetőknek hozam,
  • a fogyasztóknak kényelmi és hatékonysági érdeke fűződik a sikerhez.

A csodálatos hetes után jön a dohos ötös?

Az elmúlt években a tőkepiaci fókusz a nagy amerikai technológiai részvényeken volt. Most viszont egy érdekes rotáció látszik: a tőke egy része az úgynevezett „dohos” vállalatok felé áramlik.

Ezek jellemzően európai vagy brit nagyvállalatok, amelyek

  • alacsonyabb értékeltségű,
  • magas osztalékot fizető,
  • stabil cash flow-val rendelkező,
  • kevésbé narratíva-vezérelt cégek.

Ők nem a Mars kolonizálását ígérik, hanem azt, hogy idén is kifizetik az osztalékot, jövőre is termelnek, és akkor is működnek, ha az AI-hype lehűl. 

Ez egy klasszikus bizonytalansági reakció: amikor nő a narratív kockázat, a befektetők a kézzelfogható cash flow felé fordulhatnak.

Mit tegyen a befektető?

1. Időtáv

  • Ha egy éven belül szükség van a tőkére, az AI-sztori nem megfelelő terep.
  • Ha 10+ éves időtávban gondolkodunk, már más a valószínűségi tér.

A kérdés: hiszünk-e abban, hogy 10 év múlva az AI hatása legalább akkora – vagy nagyobb – lesz, mint ma? Ha igen, akkor indokolt lehet kitettséget tartani. Ha nem, akkor más szektorok kerülhetnek fókuszba.

2. Az arány a nem mindegy

Az AI-ba történő befektetés nem egyenlő azzal, hogy a portfólió 50%-a egyetlen narratívára épül.

Diverzifikáció, diverzifikáció, diverzifikáció! Mert ha a történet hosszú ideig alulteljesít, az jelentős relatív lemaradást okozhat.

3. A kimaradás kockázata is valós

Ugyanakkor a teljes kimaradás sem kockázatmentes. 

Ha az AI valódi termelékenységi ugrást hoz, és áttörések születnek, akkor új üzleti modellek fognak skálázódni globálisan, és egy 20–30%-os gyors árfolyam-emelkedés az éves hozam jelentős részét adhatja. Vagy adhatná – aki ennek esélyt sem ad, az könnyen kimaradhat.

A befektetői stratégia lényege

A befektetés nem arról szól, hogy megtaláljuk az egyetlen biztos nyertest.

Hanem arról, hogy:

  • több történetben vagyunk jelen,
  • elfogadjuk, hogy nem mindegyik fog kiemelkedően teljesíteni,
  • hosszú távon és az összesített eredményt nézzük.

A modern portfólióépítés egyik legfontosabb tanulsága, hogy egy fenékkel tíz lovat is meg lehet ülni. Csak minél jobb lovak, annál jobb érzés!

Összefoglalva

Ha szeretné átlátni, hogy a gyorsan változó technológiai környezetben milyen szerepet érdemes adni az AI-hoz kapcsolódó befektetéseknek a portfóliójában, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Szakértőink segítenek olyan tudatos, diverzifikált befektetési stratégiát kialakítani, amely több lehetséges piaci forgatókönyv mellett is stabil alapot adhat a hosszú távú vagyonépítéshez.

Jogi nyilatkozat

A jelen blogbejegyzésben foglaltak nem minősülnek befektetési tanácsadásnak, befektetésre ösztönzésnek, ajánlattételre való felhívásnak vagy konkrét befektetési ajánlásnak. Az itt közölt információk kizárólag tájékoztató jellegűek és általános oktatási célt szolgálnak. A befektetési döntések meghozatala mindig egyéni felelősség, amelyhez javasoljuk szakértő tanácsadó igénybevételét. Az InwestMentors Hungary Kft. mint befektetési közvetítő, függő ügynök működik, és a közölt információkért vagy azok alapján hozott döntésekért felelősséget nem vállal.

Kiss Balázs

“Most valaki azért ül a fa árnyékában, mert valaki más 20 évvel ezelőtt ültetett egy fát.” – Warren Buffett Attól függetlenül, hogy orvos családba születtem, az orvosi pályát sosem éreztem magaménak. Azt viszont mindig is tudtam, hogy amit el akarok sajátítani a családi értékrendből az a kemény munka, és hogy a tőlem telhető leghatékonyabban segítsek másoknak. Ezért azt tűztem ki a saját célomnak, hogy növeljem az ügyfeleim pénzügyi tudatosságát, hogy ezáltal sikeresebbek legyenek az élet ezen területén is. Mindezt három alapelv mentén érem el: pontos igényfelméréssel, lelkiismeretes információhordozással és transzparens együttműködéssel. Írok a szerzőnek | Konzultációra jelentkezem

InwestMentors Hungary Kft.

1062 Budapest, Andrássy út
83-85. földszint 9. ajtó
+36 20 468 90 75
info@inwestmentors.hu