Képzeljen el egy szkandermeccset két, teljesen másképp felépített sportoló között. Az egyik a kiszámítható, fegyelmezett erőnlét: lassabban mozdul, de mindig ott van, ahol számít rá. A másik a robbanékony, de szeszélyes dinamika: néha látványosan nyer, néha váratlanul összecsuklik. Ez az állampapír és a részvény párharca. És a kérdés nem az, melyik az „erősebb”, hanem az, hogy az Ön meccséhez melyik illik.
A döntést ugyanis nem a divat vagy a szomszéd tippje dönti el, hanem két nagyon prózai dolog: mennyi ideje van a pénzének, és mennyi izgalmat visel el útközben. Időtáv és kockázatvállalás. A többi ebből következik.
Az állampapír és a részvény ráadásul teljesen más természetű eszköz, ezért nehéz őket egy kalap alá venni. De pont e két szempont mentén mégis összemérhetők. Nézzük végig őket mentorszemmel, ígéretek nélkül.
Miért olyan vonzó a magas fix kamat?
Vannak időszakok, amikor egy állampapír kiugróan magas, akár kétszámjegyű fix kamatot kínál. Ilyenkor a „fix és biztonságos” kombináció érthetően lelkesíti a befektetőket, főleg bizonytalan gazdasági környezetben. Az abszolút szám tényleg lehet szép, viszont a kontextus legalább annyira fontos, mint maga a kamat.
A kontextus első eleme az infláció. Egy fix kamat önmagában semmit nem mond; az számít, hogy mennyivel előzi meg a pénzromlás ütemét. Ez a reálhozam (a kamat mínusz az infláció), és sok magas kamatú időszakban ez a különbség vékonyabb, mint elsőre látszik. Sőt, amikor a saját bevásárlókosarunkban érezzük az áremelkedést, a „papíron” pozitív hozam a mindennapokban gyakran még mindig szűkösnek tűnik.
Befektetői szemmel ettől még egy magas kamatú, forintos állampapír teljesen jól használható a portfólió egy részére. Csak épp nem önmagában, hanem egy célhoz illesztve.
Milyen célhoz jó választás az állampapír?
Kockázat és hozam kéz a kézben jár, ezt nálunk sokszor halljuk. Az állampapír a „nyugalom” oldalán áll.
Annak kedvező, aki forintban gondolkodik, mert forintban is szeretné majd elkölteni a pénzét, és nem akar az árfolyam ingadozásán izgulni. Aki a kiszámítható, fix dolgokat szereti, az nyugodtan élheti mellette a mindennapjait, még akkor is, ha hosszabb távon ezért cserébe jellemzően kevesebb hozamot ér el, mint a részvény.
Az állampapír ráadásul szinte teljesen tőkegarantált. Csak „szinte”, mert egy állam elvi csődje sosem zárható ki teljesen, még ha ez alacsony valószínűségű kockázatnak is tekinthető. (Saját devizában eladósodni és csődbe menni nehéz, mert az állam elvileg annyi pénzt „nyomtat”, amennyit akar; ennek viszont ára van, jellemzően magasabb infláció formájában.)
Összefoglalva: semmi nem kockázatmentes, de az állampapír forintos, rövid távú célokra kiváló, védelmet nyújthat az infláció ellen, és viszonylagos nyugalmat ad. Ez a fő erénye.
Ha ilyen jó, ki vesz akkor egyáltalán részvényt?
Itt jön a képbe az időtáv. A részvény ereje nem egy jó éven, hanem évtizedeken mutatkozik meg.
Illusztrációként egy hazai, historikus példa (múltbeli, nyilvános árfolyamadatok alapján; a múlt nem garancia a jövőre). Az OTP 1995-ös tőzsdei bevezetése óta eltelt közel három évtizedben az árfolyama a bevezetési szint sokszorosára emelkedett; a teljes hazai tőzsdét követő BUX index szintén a többszörösére nőtt ugyanezen időszakban. Ugyanebben az időszakban az akkori, kiugróan magas állampapír-kamatok mellett is jóval szerényebb végeredmény jött ki, még „tökéletes” időzítést feltételezve is.
Fontos a másik serpenyő is: a részvénypiac időnként komoly, több tíz százalékos eséseket produkál, és egy-egy rossz évben a részvény és a kötvény akár együtt is eshet. Aki részvényt tart, annak ezt idegileg és időben is bírnia kell.
Az idő mindent megold?
Nem mindent, de sokat. A legtöbb befektető valójában nem 25-30 évre, hanem inkább 10-15 éves távra vásárol, gyakran még részvényt is. Rövid távon a fix eredményű állampapír jellemzően jobb egy eleve bizonytalan eszköznél.
Hosszabb távon viszont a historikus adatok elég egyértelmű képet festenek: a részvény (és reáleszközként az ingatlan) képes volt infláció feletti hozamot termelni, míg az állampapír jellemzően nem. Ez múltbeli mintázat, nem ígéret a jövőre, de a tanulság időtálló: a hosszú táv a részvény barátja, a rövid táv az állampapíré.
A befektetői piac nem biztonsági játék, és fontos az időzítés
A historikus adatok egy kényelmetlen igazságot is elárulnak: aki megvárja, amíg „mindenki optimista” és jók a hírek, az jellemzően lemarad a legnagyobb visszapattanásokról. A nagy emelkedések gyakran a legrosszabb hangulatban, recesszió közelében indulnak, amikor a mélypont pontos helye még senkinek nem látszik.
Egy sokat idézett historikus statisztika (múltbeli adat; forrás a végleges verzióban megjelölve; a múlt nem garancia a jövőre) szerint az S&P 500 index a mélypontokat követő 12 hónapban átlagosan jelentős emelkedést mutatott az elmúlt évtizedekben, egyes válságok után az átlagnál is nagyobbat. Ez nem azt jelenti, hogy meg lehet tippelni a mélypontot, épp ellenkezőleg: azt, hogy a türelem és a fokozatos, fegyelmezett belépés a valószínűségeket a befektető oldalára állítja.
A részvény tehát annak lehet jó, aki hosszú távon gondolkodik, bírja a kockázatot, és el tudja engedni azt a stresszt, hogy a számláján az egyenleg dinamikusan hullámzik.
Egy kicsit ebből, egy kicsit abból: a hezitálóknak való a konzultáció
A legtöbb befektető nem „vagy-vagy”, hanem „is-is” alkat. Aki vállalna némi kockázatot, de az állampapír megnyugtató biztonságát sem adná fel, annak a kettő kombinációja a válasz, a saját időtávjához és kockázattűréséhez szabva.
Friss kibocsátású állampapírt egyébként az Államkincstáron keresztül a legegyszerűbb venni (Ügyfélkapun regisztrálva, ingyenes számlanyitással). A másodpiacon elérhető állampapírok viszont ott nem kaphatók; ezekhez például az InwestMentorson keresztül lehet hozzáférni, és köztük is lehetnek érdekes lehetőségek.
A pontos arányt viszont nem egy cikk, hanem egy őszinte önvizsgálat dönti el: mekkora kockázatot vállal be valójában. Épp ezért, aki az állampapír mellé részvényt is venne, de bizonytalan az indulásban, annak érdemes leülnie egy szakemberrel.
És a devizás befektetések?
Hosszú távra félretett pénzre egyre többen gondolnak inkább devizában, az elmúlt évek inflációja és a forintárfolyam mozgása miatt. Ha euróban nézzük, a hazai állampapír reálhozama más képet mutat, és sokszor felmerül, hogy egy értékállóbb devizában a tőkepiac magasabb hozamlehetőséget kínálhat, természetesen a hozzá tartozó, magasabb kockázattal együtt.
Persze a devizákat is lehet vegyíteni: míg a magyar állampapír jellemzően forintos, a részvénybefektetések jó része dollárban és euróban érhető el. Ez önmagában is egyfajta diverzifikáció.
Összegzés
Nincs univerzálisan „jobb” eszköz, csak az Ön céljaihoz jobban vagy kevésbé illő. Előbb a célt kell tisztázni (mennyi időre, milyen kockázattűréssel, milyen devizában), és utána rendelhető hozzá az eszköz, jellemzően nem egy, hanem egy átgondolt kombináció.
Az InwestMentorsnál a konzultáció költség- és kötelezettségmentes: nagyjából 30-40 perc alatt átnézzük a helyzetét, és konkrét, a költségekkel és a várható eredménnyel együtt bemutatott javaslatot készítünk, amit aztán lépésről lépésre végig lehet gondolni. Nem terméket adunk el, hanem egy Önhöz szabott, érthető tervet.
*A témát az InwestMentors privát bankárai járták körül: Magyar Zoltán, Tátrai Csaba és Horváth Attila.*
—
Jogi tájékoztatás. Ez a cikk általános, oktató jellegű tájékoztatás, nem személyre szabott befektetési tanácsadás, nem ajánlat és nem befektetési elemzés. A múltbeli hozamok és historikus adatok nem jelentenek garanciát a jövőbeli teljesítményre; a befektetések kockázattal járnak, az árfolyamok csökkenhetnek is, és a befektetett tőke egy része elveszhet. Az állampapír tőkevédelme sem jelent teljes, feltétel nélküli garanciát. Az InwestMentors Hungary Kft. befektetési szolgáltatás közvetítőjeként jár el (nem bank és nem alapkezelő). Döntés előtt kérjen személyre szabott tájékoztatást.
