A svéd lakosság vagyona az elmúltt másfél évtizedben ugrásszerűen megnőtt, így mára jelentősen meghaladja más európai országok lakosságáét. Mi a svéd titok? Mibe fektetnek, ha nem húsgolyóba? Hát részvénybe!
A svéd recept
Svédország 15 évvel ezelőtt olyan rendszert vezetett be, amely alapjaiban változtatta meg a lakosság befektetési szokásait:
- A bruttó bérek 2,5%-át automatikusan egy megtakarítási számlára irányítják, amelyet nem lehet pusztán állampapírban tartani.
- Az adófizető állampolgárok egyedi részvények, vegyes alapok vagy ETF-ek közül építhetik fel a portfóliójukat, ráadásul életkorhoz igazítva.
- A fiatalok szinte teljes részvénykitettséggel indulnak, idősebb korban pedig fokozatosan nő a portfóliókban a kötvények aránya.
Az állampolgárok tehát mindenképpen részvények tulajdonosai lesznek.
Ezzel egyidőben szemléletformálás is zajlik, a svéd jegybank és a kormányzat tudatos kommunikációval hangsúlyozza, hogy az infláció felőrli a pénz értékét, a részvénypiac viszont hosszú távon magasabb hozamot kínál.
A társadalom meghallva a felelős vezetők szavát maga is reagált: 2010 és 2019 között háromszorosára nőtt a részvények aránya a lakossági portfóliókban, és így ma 3,8 millió svéd rendelkezik magas részvényarányú megtakarítással. Ez az OECD-országok között is kiemelkedő adat.
Mindezek eredményeképpen elképesztő módon megnőtt a lakosság magánvagyona.
A magyar recept
Ezzel szemben Magyarországon teljesen más a helyzet: nálunk mindössze a lakosság 2%-a tart közvetlenül részvényeket. A megtakarítók túlnyomó része inkább folyószámlán, rövid állampapírban vagy bankbetétben tartja pénzét – sokszor abban a hitben, hogy ezzel biztonságban van.
Csakhogy hosszú távon ez komoly vagyonvesztést jelenthet: az infláció felemészti a megtakarításokat, miközben a részvényekben lévő növekedési potenciál kihasználatlan marad.
Ráadásul itthon az állami ösztönzők is az állampapírok felé terelik a megtakarítókat – még a bankok is azt kötelesek kommunikálni, hogy az előző évben mennyivel jártak volna jobban ügyfeleik, ha betét helyett állampapírban tartották volna a pénzüket.
A fókusz tehát nálunk az állami érdekeken van, míg a svédeknél az állampolgárok hosszú távú gyarapodása áll a középpontban.
Pedig a magyar piacban is van potenciál: a BUX és számos hazai nagyvállalat árfolyama az elmúlt években erőteljesen növekedett, a Budapesti Értéktőzsde pedig folyamatosan bővíti kínálatát. A kérdés inkább az, hogy mikor lesz elegendő befektetői nyitottság ahhoz, hogy mindezt ki is használjuk.
Az EU-s recept
Nem csak nálunk ilyen bátortalanok az állampolgárok a részvénybefektetéssel kapcsolatban, ezért az Európai Unió próbál a helyzetre reagálni: célzott stratégiával szeretnék az Unió lakosságának vagyonát becsatornázni 2026-2028 között európai vállalatokba.
Miért? Mert az EU-nak is szüksége van tőkére a fegyverkezési és technológiai versenyben való helytálláshoz, az infrastruktúra fejlesztéséhez és a versenyképesség növeléséhez.
A lakosságot azonban aligha ezek az érvek győzik majd meg. Számukra sokkal inkább az a vonzó üzenet (ami igaz is), hogy a a részvénybefektetés hosszú távon sokkal nagyobb vagyongyarapodást hozhat, mint a készpénz vagy a rövid távú állampapír.
Az amerikai recept
Az Egyesült Államok óriási előnyben van Európával szemben, hiszen a világ részvénypiacának közel kétharmada amerikai, és a lakosság 62%-a rendelkezik részvényekkel. Az ottani befektetői kultúrát erős tulajdonosi szemlélet jellemzi, míg Európában sokan bizonytalanok a részvényekkel kapcsolatban.
Ez a különbség hosszú távon jelentős hozamelőnyt biztosított az amerikaiaknak, miközben az európai megtakarítók sokszor reálértékben veszítenek a vagyonukból.
A magyarok miért félnek a részvénytől?
Magyarországon egyszerűen nincs hagyománya a részvénytartásnak. Sokak szemében sötét ügyletnek tűnik, hazárdírozásnak, a filmek alapján elképzelt átláthatatlan káosznak.
Rengeteg tévhit uralkodik még mindig a „tőzsdézéssel” kapcsolatban, pedig a legtöbbre létezik rövid, racionális ellenérv.
- „Túl kockázatos a részvénypiac.”
- A legtöbben a részvényekhez a bukás, a veszteség fogalmát társítják, sokszor hallomásból („a szomszéd is bukott rajta”).
- Pedig a részvény valójában vállalatokban szerzett tulajdonrész, amely mögött valódi cégek, adatok és elemzések állnak.
- A kockázat kezelhető diverzifikációval (pl. részvényindexek, vegyes alapok), a rövid távú ingadozások kisimulnak hosszabb időtávon.
- A legnagyobb kockázat sokszor maga a tudáshiány és a biztonság illúziója.
- „Bármikor kellhet a pénz, nem tudok 10 évben gondolkodni.”
- Érdekes ellentmondás, hogy sokan felvesznek 20-30 évre szóló hitelt, de a saját maguknak szóló megtakarításra „nem érnek rá” éveket szánni, vagy nem mernek ennyire előre gondolkodni.
- A megtakarítás lehet célorientált: nyugdíj, gyermek jövője, örökség biztosítása – mind olyan célok, amelyek eleve évtizedes távlatban értelmezhetők.
- „Nem értek hozzá, nincs időm, nem akarok foglalkozni vele.”
- Valóban, a piac követése és az elemzések feldolgozása sok időt igényelhet, de ezt egyáltalán nem muszáj egyedül megtenni.
- Éppen ezért léteznek privátbanki szolgáltatások és befektetési alapok, amelyek professzionális elemzésekre építenek, illetve érdemes megbízni szakembereket.
- A befektetőnek így nem kell egyedül döntéseket hoznia – elég a saját kockázatvállalási szintjét meghatároznia.
- „Mi van, ha rosszkor fektetek be?”
- Az egyedi részvények valóban eshetnek (pl. Novo Nordisk példája).
- Ezért is fontos a diverzifikáció: egy index vagy alap esetén az egyedi kockázatok kiegyenlítődnek.
- Hosszú távon a piacok átlagosan emelkednek – a türelem a legnagyobb kiegyenlítő erő.
- „Megnyugtatóbb a garantált hozam”
- Minden eszköz hordoz kockázatot.
- Készpénzt vagy bankbetétet tartani = inflációs kockázat.
- Állampapír = kamat- és devizakockázat.
- Részvény = árfolyam-ingadozás.
- A kérdés tehát nem az, hogy van-e kockázat, hanem hogy milyen arányban és melyik típusát vállaljuk.
Tanulság: a részvények nem „mindent vagy semmit” típusú döntést jelentenek. Számos árnyalat, forma és arány létezik, amelyekkel a befektető személyre szabhatja portfólióját. A kulcs a tájékozódás, az önismeret és a hosszú távú gondolkodás.
Mit tanulhatunk a befektetők tapasztalataiból?
A mintegy 65 ezer magyar privátbanki ügyfél átlagos vagyona jelenleg 160–180 millió forint között mozog. Az ő portfóliójukban a részvényarány jellemzően meghaladja az 50%-ot. Ez is mutatja: a vagyonosabb, tudatosabb, jobban tájékozott befektetők bátrabban tartanak részvényeket, és hosszú távon gondolkodnak.
- Konzervatív kezdés, fokozatos nyitás
Sok befektető eleinte kizárólag kötvényekben gondolkodik. Azonban ha mégis van egy kisebb részvényarányuk, akkor a piac turbulenciáit megtapasztalva látják a különbséget a hozamokban. Ez gyakran odavezet, hogy egyre nagyobb részvényarányt vállalnak, sőt, sokan idővel szinte teljes részvényportfólióval folytatják.
- TBSZ tapasztalat
A legtöbben úgy indítanak tartós befektetési számlát (TBSZ), hogy 20%-ot likviden hagynak, ha hirtelen szükségük lenne a pénzre. Tízből kilenc esetben azonban az öt év alatt egyáltalán nincs szükség erre a tartalékra. A következő ciklusban így már bátrabban helyezik az egész összeget TBSZ-re, adómentes hozamot realizálva.
- A hosszú táv a kulcs
Az ingadozások természetes velejárói a részvénypiacnak, de aki legalább 5–10 éves időtávban gondolkodik, az mosolyogva veszi ezeket a zökkenőket.
- Egyszerűen csak nem kell foglalkozni vele
Sokan félnek a részvényektől, mert azt hiszik, napi szinten kell figyelni a grafikonokat és a piacot. Valójában elég negyedévente, félévente, sőt akár évente ránézni, ha valaki befektető, nem pedig spekuláns.
A hosszú távú indexek bizonyítják: az amerikai S&P 500 több mint száz éve 10% körüli átlaghozamot hoz, és bármely 10–20 éves időtávban pozitív teljesítményt mutat.
- Inflációs tanulság
A 2019-ben indított szuperállampapír 4,95%-os kamatot fizetett, miközben 2022-ben az infláció 20% felett járt. Az emberek mégsem mozdultak, és ezzel vagyonuk reálértéke folyamatosan csökkent.
A „kényelmes felejtés” tehát így is, úgy is megtörténik, de nem mindegy, hogy állampapírban vagy részvényalapban: a különbség 10 év alatt akár 50–100% is lehet.
A hosszú távú szemlélet, a kockázatok tudatos kezelése és a diverzifikáció a befektetés valódi kulcsai. Nem kell naponta grafikonokat nézni – elég következetesnek és türelmesnek lenni.
A svéd modell azt bizonyítja, hogy a befektetési kultúra nem adottság kérdése – tanulható és fejleszthető.
Magyarországon is egyre több befektető ismeri fel, hogy a részvények nem ellenségek, hanem a vagyon gyarapításának természetes eszközei.
Ha Ön is szeretné tudatosabban kezelni megtakarításait, és lépésről lépésre felépíteni egy hosszú távon is kiegyensúlyozott portfóliót, érdemes szakértővel konzultálnia.
Osztrák banki háttérrel és nemzetközi tapasztalattal segítünk megtalálni az Ön pénzügyi céljaihoz legjobban illeszkedő befektetési megoldásokat.
Jogi nyilatkozat
A jelen blogbejegyzésben foglaltak nem minősülnek befektetési tanácsadásnak, befektetésre ösztönzésnek, ajánlattételre való felhívásnak vagy konkrét befektetési ajánlásnak. Az itt közölt információk kizárólag tájékoztató jellegűek és általános oktatási célt szolgálnak. A befektetési döntések meghozatala mindig egyéni felelősség, amelyhez javasoljuk szakértő tanácsadó igénybevételét. Az InwestMentors Hungary Kft. mint befektetési közvetítő, függő ügynök működik, és a közölt információkért vagy azok alapján hozott döntésekért felelősséget nem vállal.
