Míg egy korábbi adásunkban a befektetői főbűnökkel foglalkoztunk, vagyis azokkal a tulajdonságokkal, helytelen attitűdökkel és rossz döntésekkel, amelyek egy befektetőt bukásra kárhoztatnak. Most viszont megfordítottuk a kérdést, és felvázoltunk egy szuper-befektető prototípust, azaz kielemeztük azokat az alapvető erényeket, amelyekkel a sikeres befektetők bírnak.
A legújabb Pénz Beszél podcastünkben részletesen bemutattuk, melyek azok a befektetői erények, amelyekkel garantált sikert lehet elérni. A felvétel meghallgatásához kattintson ide:
Azokban a nyugati országokban, ahol sokkal régebbre vezethető vissza a pénzügyi kultúra, és ezzel együtt a befektetési kultúra, mint Magyarországon, ott a kapitalizmusnak és a tőkepiacoknak is nagyobb hagyománya van, és az emberek nagyobb bizalommal tudnak felé fordulni. Hollandiában például a 17. századtól kezdve, az Egyesült Államokban pedig az 1700-as évek közepétől működik a tőzsde. Ez pedig mély nyomot hagy a társadalom gondolkodásmódjában, és meghatározza, hogy az emberek milyen nyitottsággal tudnak hozzáállni a pénzük kezeléséhez. Jól szemlélteti ezt az a tény, hogy Magyarországon például a lakosság 4 %-ának van bármennyi pénze részvényekben, míg az USA-ban több, mint 50 %-nak.
De nem csak kulturális, hanem tapasztalati okai is vannak annak, hogy a magyarok többsége miért mossa össze a fejében a spekulációt és a befektetést. Sokan azt gondolják, hogy ha részvénybe fektetnek, ha ”tőzsdéznek”, az már egyenlő a spekulációval, a beláthatatlan zuhanással semmibe, egy vagy-összejön-vagy-nem típusú kamikaze akcióval. Viszont nem véletlen gondolkoznak így. A ’90-es években – ami azért még nem volt nagyon régen – amikor megnyílt a Budapesti Értéktőzsde, akkor a kísérletező kedvűek vettek OTP és MOL részvényeket; amik az orosz válsággal aztán bezuhantak, a tőzsde esett 50 %-ot, rengetegen megégették magukat, kiszálltak és többet a környékére nem mennek a tőzsdének, és inkább lekötik a pénzüket.
Mi a különbség befektető és spekuláns között?
Erre többféle megközelítés létezik, de mindkettő nagyjából ugyanazt írja körül:
- A Security Analysis című könyvben leírtak alapján a befektetés egy olyan művelet, ami egy mélyreható elemzés alapján a befektetett tőke biztonságát és megfelelő hozamát ígéri, míg a spekuláció viszont egy ezen követelményeknek nem megfelelő művelet.
- Fred Sweet Jr. szerint a spekuláció egy valószínűleg sikertelen kísérlet arra, hogy kevés pénzből sok legyen, míg a befektetés egy olyan, várhatóan sikeres erőfeszítés, amely megakadályozza, hogy a sok pénzből kevés legyen.
Azaz a siker valószínűségében van óriási különbség. Spekuláció esetén kicsi az esély arra, hogy valaki sokat nyerjen, ez már-már a lottózáshoz hasonlít. A befektetés ezzel szemben egy nagyon valószínű dolog, ami átgondolt és tudatos. Így ha valaki rendelkezik azzal az öt erénnyel, vagy betartja azt az öt szabályt, amit a sikeres befektetők betartanak, akkor biztos, hogy gyarapítani tudja a vagyonát.
- Tájékozottság
Mivel a legsúlyosabb hiba, amivel a befektetők végül a legtöbb veszteséget okozzák maguknak, az a tájékozatlanságukból fakad, így megfordítva mondhatjuk azt is, hogy a legfontosabb erény a tájékozottság.
A befektetőnek ismernie kell a saját igényeit és lehetőségeit is. Tisztában kell lennie azzal, hogy egyes eszközökben milyen eredményeket lehet elérni, ezek hogyan működnek, milyen erők hatnak a befektetésére. Kell legyen egy összképe arról, hogy hogyan működik az a világ, ahova elhelyezi a pénzét, amiért vélhetően éveken keresztül keményen dolgozott. A tájékozott befektető nem egyszerűen csak felrakja a pirosra vagy a feketére, hanem átgondoltan, tudatosan helyezi el a pénzét.
Azokat a befektetési eszközöket, amiket elérhetővé tesznek bizonyos szolgáltatók (a Kereskedelmi Banktól és Államkincstártól egészen a brókercégekig), érdemes alaposan megnézni. Akár 100-150 évig, vagy még korábbra is vissza lehet tekinteni, hogy milyen hatások érvényesültek a részvénypiacon, mik és hogyan voltak hatással a kötvénypiacra. Ha a befektető célja nem csak az, hogy konzerválja a pénze értékét, hanem reálhozamot akar elérni, akkor ki kell elemezze, ez milyen időtávon tud megvalósulni, és egyáltalán milyen eszközökben érhető el.
Fontos azt is körül járnia, hogy tudja-e a költségeket csökkenteni, például azzal, hogy tartós befektetési számlát nyit. (Az egész Európai Unióban unikális megoldásként Magyarországon nemcsak kamatadó, hanem szocho mentes is a TBSZ, mégis négyszer annyi unit linked biztosítás van a piacon, mint amennyi tartós befektetési számla, pedig az előbbi semmilyen reálhozammal nem kecsegtet).
Tájékozódni, de honnan?
- Az Érthetően a befektetésről című könyv átfogó képet ad arról, hogy hogyan működik a befektetési piac, milyen befektetési eszközök vannak, részvényektől kötvényekig, aranytól ingatlanig, miről mit kell tudni. Ennek a tudásnak a birtokában a befektető könnyebben ki tudja választani, mi számára a legmegfelelőbb megoldás, érteni fogja, hogyan tud portfóliót építeni, milyen lehetőségei vannak stratégiákat alkotni. A befektetés elindulása után tisztában lesz vele, milyen erők hatnak a befektetésre, és nem fog meglepődni a szükségszerű folyamatokon. Reziliens lesz a rengeteg pszichológiai hatással kapcsolatban, nem ösztönből, félelemből, sőt pánikból cselekszik majd, hanem türelmesen, tudatosan, átgondoltan és bízik a befektetésnek az értékében és minőségében, akkor is, amikor az árfolyamok lifteznek.
Nagyon fontos kérdés a befektetések lélektana.
Éppen ezért pszichológiai felkészítést is ad ez a könyv. Annak, akinek nem 52 állandóan a pulzusa, valószínűleg szüksége van arra, hogy a gondolkozását, az ösztönös reakcióit is egy picit csiszolja.
A befektetés évei néha rendkívül lassan ketyegnek. A gazdasági ciklusváltások gyakran évekig tartanak, és sokáig nem látható jelentős emelkedést, sőt akár átmeneti visszaesések is előfordulnak. Viszont ha tudjuk, hogy ez egy olyan természetes folyamat, mint amikor az őszből átmegyünk a télbe aztán a tavaszba, akkor a befektetési piacnál ezeket az ingadozásokat is sokkal jobban el fogjuk tudni viselni.
- Ezen a könyvön túl érdemes tájékozódni internetes tartalmakból is, megbízható forrásból és szakemberektől podcasteket hallgatni, híreket olvasni, nem a „gyakori kérdésekre” támaszkodni.
- Be lehet vonni szakértői segítséget például privátbankárt, befektetési tanácsadót. Ezt akkor is érdemes megtenni, ha valaki végül nem úgy dönt, hogy egy bankáron keresztül fekteti be a pénzét. Mindig hasznos tanácsot kérni, meghallgatni több szakértőnek is a véleményét.
Minél több oldalról járjuk körül ugyanazt a témát, annál jobban fogjuk érteni, és annál könnyebb lesz eldönteni, hogy számunkra mi a legideálisabb.
Ideális esetben egy jól képzett és megfelelő empátiával bíró tanácsadó onnan közelíti meg a témát, hogy az ügyfélnek mi a legjobb. Ez gyakran távol áll attól, amit az interneten olyan könnyen leírnak, csak amit aztán betartani nagyon nehéz, személyre szabni meg pláne lehetetlen.
Összefoglalva: önképzés és szakértői segítség bevonása. Ráadásul mindkettőt asszertíven, kritikus szemléletmóddal és egyszerre alkalmazva, nem kizárásos alapon. Továbbá rá kell szánni az időt a felkészülésre is és a siker elérésére is. A nirvana a befektetések mezején sem egy perc alatt érkezik el.
- Türelem
Türelem nélkül nincs sikeres befektetés. Nem lehet olyan sikeres befektetőt mondani, aki pár hónap alatt, vagy akár egy-két év alatt lett gazdag. Akik ilyen karrierrel bírnak, azok spekulánsok, lottónyertesek, vagy „milliárdból egy”-típusú szerencsések.
Ezekből az egyedi esetekből viszont nem lehet tanulni. Azoktól érdemes tanulni, attól a több millió emberből, akik mindannyian ugyanazzal a térképpel jutottak el A-ból B-be: elkezdték fiatalon vagy relatíve fiatalon, és eljutottak oda, hogy középkorra, nyugdíjas korra már szép megtakarításuk van, és kényelmes, nyugodt, biztonságos életet tudnak élni. Bennük mindannyiukban közös, hogy türelmesen kitartottak a döntésük és befektetésük mellett.
Hiába vannak azzal sokan tisztában, hogy amikor nyugdíjasok lesznek, akkor szükségük lesz az állam által utalt pénzecske mellett kiegészítésre, és hiába tervezik a nyugdíjba vonulást legtöbben 65-70 éves koruk körülre, akkor is azt szeretnék, ha a befektetésük futamideje nem haladná meg a 2-3 évet, mert egyszerűen nem látják az ennél távolabbi jövőt. Persze ez összefüggésben van azzal is, hogy ebben az országban historikusan mi mennyire tervezhető, vagy éppen most mennyire tervezhető akár a holnap, de sajnos, vagy nem sajnos a befektetések ennél csak sokkal hosszabb távon működnek igazán jól, alsó hangon 8-10-15 éves célként.
Tehát kell egy terv!
Egy terv alapján tudja a befektető végig gondolni, hogy a különböző életszakaszaiban mennyi pénzre lehet szüksége. A terv alapján pedig a célokat fel kell osztani rövid-, közép-, és hosszútávúakra, majd ezekhez különböző eszközöket kell rendelni.
A példa kedvéért, a nyaralás és a síelés rövidtávú cél, az autóvásárlás és a házfelújítás középtávú cél, az anyagi függetlenség elérése, a gyerekeknek lakásvásárlás és a jó színvonalú nyugdíjaskor a hosszútávú célok közé tartozik. Ezekhez a célokhoz 2-3, 5-10 és 10-20+ éves futamidejű befektetések rendelhetők. Aki ezzel tisztában van, annak az is nyilvánvaló lesz, hogy nem elegendő az utolsó 5-10 aktív keresői év arra, hogy fölkészüljön a nyugdíjas életre.
A pénzügyi tervnek így nem csak az kell a részét képezze, hogy mik a célok, vágyak, álmok, hanem az is, hogy mik a reális lehetőségek, tehát hogy az ember a bevételeiből mennyit tud rendszeresen félrerakni.
Aki 10-20 éves távban gondolkodik, az lehetőleg ne olyan eszközöket válasszon, amik 1-2 évre szólnak, hanem igyekezzen összehangolni a hosszútávú céljaihoz a hosszú távú pénzügyi eszközöket, mert ha megtörténik, hogy 1-2 éven belül visszaesik a piac, akkor hirtelen elveszti a hitét benne, hogy vissza fog-e jönni. Könnyen lehet, hogy úgy érzi, nem erről volt szó, pedig ez mindig szükségszerűen benne van a pakliban, viszont a másik oldalon a növekedés is garantált. A piacnak és az egyes eszközöknek megvannak a maguk sajátosságai – ezeket tudomásul kell venni.
Aki stresszelősebb típus, az jobban teszi, ha egy 9-10 évre bevállalt részvény esetén az első években rá sem néz a számlájára. A legjobb, legnyugodtabb és gyakran a legsikeresebb befektetők, akik elvesztik a bejelentkezési adataikat. Az USA-ban létezik arról is statisztika, hogy azok a számlák állnak a legjobban, amiknek a tulajdonosaik elhunytak, így szépen kifuthattak, az örökösök meg csak évekkel később veszik észre, hogy egy vagyont kaptak.
Az a legrosszabb stratégia, ha a befektető két év után én kiveszi, aztán átül egy másikba, annak is esik az árfolyama, így abból is kiveszi, mert próbálja az előző veszteségeket visszanyerni. Ebből csak egy brutálisan nagy veszteségspirál tud kialakulni, és 10 évig tartó szenvedést okoz, 10 év nyugalom és nyereség helyett.
Szeretné megtudni, ki számít bátornak és ki vakmerőnek a pénzügyekkel kapcsolatban?
- Következetesség
Aki tisztában van az ok-okozati összefüggésekkel, az képes is tartani magát a döntéséhez. Az ilyen befektető számára világos, hogy amit ma tesz (mondjuk ha megvesz egy részvényalapot), attól mikor és milyen eredményre számíthat. Van egy elképzelése, és nem csak szédeleg körülötte, hanem tartja is magát hozzá.
Jó példa erre az, aki konzekvensen váltja évek óta euróra a forintját. Ha rendszeresen, akár csak negyedévente néhányszáz eurót így félretett az aktuális árfolyamon, akkor már csak ezzel többtíz százalékos nyereséget ért el. Ugyanez igaz a kamatos kamatra, az osztalékok újra befektetésére is. Ez is egyfajta következetesség tehát.
Terv azért van, hogy tartsuk magunkat hozzá
Bármennyi pénzt el lehet manapság költeni, így ha először mindig magunkat fizetjük ki, akkor a terv csak terv marad. De ha történjék bármi, akkor is félreteszünk X mennyiségű pénzt, és ettől nem tántoríthat el minket semmilyen gazdasági vihar (ami úgyis bekövetkezik és aztán ismétlődik), akkor a kitartásunk és következetes magatartásunk meghálája magát.
- Bátorság
Az őrületesen magas kamatok korában ez szinte hihetetlen, de mégis igaz: olyanról még nem hallottunk, hogy valaki az állampapír-befektetéséből gazdagodott meg, olyannal meg pláne nem találkozott még senki, aki a párnában vagy bankbetétben tartott pénzéből lett multimilliomos.
Ahhoz, hogy egy befektetőnek tényleg érdemi eredményei legyenek, és ne csak a pénzének a konzerválásáról, vagy rosszabb esetben annak a nominális értéken tartásáról gondolkodjon, muszáj kicsit elrugaszkodnia a biztonsági zónától és tapasztalatot szereznie más eszközökkel is.
A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a zérókockázatú megoldások jellemzően inkább veszteséggel kecsegtetnek.
Ennek belátásában viszont nem segítenek bizonyos társadalmi beágyazódások. Például az, hogy sokan gondolják úgy, hogy az ingatlan a tuti befektetés. Csak annak az ajtajára nincs kiírva, hogy mekkora volt az értékingadozása például az elmúlt egy-másfél évben. Ugyanígy, a konzervatív befektetéseknél sincs odaírva zárójeles megjegyzésként, hogy az infláció mennyivel erodálta az értékét, hanem csak egy részvényárfolyamot lát a befektető, ami nem ad világos képet a megtakarítása állapotáról.
Összefoglalva: a kockázatkerülő biztos erodáció áll szemben annak a lehetőségével, hogy a befektető infláció fölötti nyereséget érjen el.
- Reális elvárások
Fontos, hogy – elsősorban hozam terén – a befektető elvárásai összhangban legyenek a realitással.
Hogy a realitás talaján maradjunk, érdemes a múltbéli átlaghozamokból kiindulnunk. Ha a részvénypiacot nézzük, akkor az S&P 500 átlaghozama 11,82%. Ez valójában azt jelenti, hogy nagyon széles sávban ingadozik, plusz 30 és a mínusz 30 között.
De tisztában kell lenni azzal, hogy ez az átlaghoz közeli eredmény, és el kell fogadni azt, hogy lesznek olyan alkalmak, amikor lényegesen átlag felett lesz a hozam, és olyan is, amikor lényegesen az átlag alatt. Így egy mindenkori befektető hozamelvárásainak a tetejét ide, 10-12 százalék köré érdemes helyezni. Lehet persze ennél nagyobbra is vágyni, és aki türelmes, az sokkal nagyobb hozamokkal is fog találkozni, főleg, hogyha kamatos kamattal dolgozik.
Viszont aki ennél is lényegesen magasabb hozamra áhítozik, az olyan aránytalan kockázatok vállalására vetemedhet, aminek akár visszafordíthatatlan veszteség is lehet a következménye.
A másik viszonyítási pont a reális elvárások meghatározásában, hogy mennyi az alapkamat, mennyi az, amit állampapírral el lehet érni, ezt kell kockázatmentes hozamnak tekinteni. Ehhez képest pedig minél magasabb hozamot szeretnénk elérni, annál nagyobb kockázatot kell vállalnunk érte cserébe.
Ha például 10 % az állampapír hozama, akkor valószínű, hogy a 20 % is reálisnak elvárásnak mondható. De ha 0 % az állampapír hozama, vagy 2, akkor ehhez képest a 20 % már a valóságtól elrugaszkodott vágy. Ha mégis erre hajtunk, akkor kockázatot fogunk vállalni és minél nagyobb kockázatott vállalunk, annál jobban csökkentjük annak az esélyét, hogy a befektetésünkön hosszú távon biztosan jó eredményt hozzunk ki.
A recept tehát: tájékozódni kell, kutatást végezni, önképzést gyakorolni, szükség esetén tanácsadót is bevonni, majd tervet készíteni, reális elvárások mentén és a lehetőségeinkhez mérten a célokhoz megfelelő eszközöket rendelni, a biztonsági zónát alapos körültekintéssel, de elhagyni, a tervhez konzekvensen tartani magunkat, és a futamidőket türelmesen kivárni.
Hallgassa meg a legújabb Pénz Beszél című podcast adásunkat! Kattintson ide:
A témát körbejárták: Horváth Attila, Magyar Zoltán és Tátrai Csaba, az InwestMentors privát bankárai.
