Skip to main content

Az egész Európai Unióban Magyarországon van legnagyobb arányban a lakosság kezében az  államadósság kezelésének a kulcsa, mégpedig több, mint 19 %-ban az állampapírokon keresztül. Ez már eleve kirívóan magas szám, de ennél is tovább, 25-30 % köré akarja emelni a kormány, mert az egyre tátongó költségvetési lyukakat valahogy be kell tömnie.

Hatalmas nyomást helyez ezért az állam az állampolgárokra, hogy ebben saját megtakarításaik átcsoportosításával segítsenek neki, így a mindenkori befektetőknek egyre nehezebb a pressziótól függetlenül, racionális érvek mentén megítélni, milyen befektetéstípus segíti őket legjobban pénzügyi céljaik elérésében.

Kiszolgáltatott tehát az állam a polgárainak. A lóláb pedig egyre jobban kilóg.

A legújabb Pénz Beszél podcastünkben részletesen kielemeztük, hogy a hatalmas marketing- és most már rendeleti támogatást is kapó állampapír-befektetések valójában kinek és mire jók! A felvétel meghallgatásához, kérjük kattintson ide:

Milyen módon ösztönzi manapság a magyarokat az Államkincstár és az Államadósság Kezelő Központ arra, hogy államkötvényt vásároljanak?

  1. A tévében, óriásplakátokon, újságokon és celebek fizetett tartalmain keresztül elkerülhetetlen, hogy találkozzunk a Magyar Állampapír vásárlására buzdító hirdetésekkel, és most már az internet legkülönbözőbb bugyraiból is előkerülhetnek ilyen üzenetek, mint ahogy nemrég a KRÉTA a rendszerből is.
  2. A legtöbb beáramló friss tőkét valószínűleg a befektetési alapoktól várják, mert augusztus 1. után azoknál a befektetési alapoknál, amiknél a befektetési politika megengedi, ott legalább 20 és legfeljebb 95 %-ban magyar forintos állampapírba kell terelni az eszközöket. Vagyis a magyar alapkezelőknek egy csettintésre meg kell változtatniuk a következő évek eddig előre jelzett irányvonalaihoz rendelt befektetési stratégiájukat, mert ahol van az adott befektetési alapban kötvényrész is, ott 20-95%-ban forintos államkötvényt kell tartani.
  3. Az újonnan kivetett szocho is egy nyilvánvaló terhelési eszköz. Tudniillik – ahogy az előző adásunkban ezzel már hosszan foglalkoztunk – bizonyos tartalékképzési formákra 2023. július 1-től az egyébként már érvényes 15 %-os kamatadón túl még 13 % szocho-t is fizetni kell a nyereség után. Ez gyakorlatilag minden olyan befektetésre igaz, ami az állampapíron kívül népszerű volt. Ez a rendelet, körülbelül 20 ezer milliárd forintnyi állományt érint, mint befektetői vagyont.

Jelenleg a tőkepiacon a befektetési eszközök 58 %-a állampapírban van, és ez az állam tervei alapján várhatóan további 10 %-kal fog nőni.

  1. A bankokat is kötelezik arra, hogy év végén küldjenek a betéteseiknek egy összehasonlítást arra vonatkozóan, hogy mennyivel jártak volna jobban akkor, ha nem a számlán parkoltatják a pénzüket, hanem bizonyos típusú állampapírba rakják.

Mi lehet a következménye ennek a pressziónak?

Hétről hétre elmondjuk mi is, hogy a bankbetétben tartott pénzsorvasztásnál nincs rosszabb, ezért az embereknek a kotlástól a befektetések felé való terelése nem rossz kezdeményezés, ugyanakkor még mindig csak egy egydimenziós hozzáállás az, hogy egyedül a bankbetétet hasonlítják össze az állampapírral, hiszen nem csak ez a két megoldás létezik.

  • Lehetne szó egy ilyen kötelező banki jelentésben a befektetési alapokról, részvényekről, nem csak itthon, hanem devizában elérhető nemzetközi megoldásokról is.
  • Előnyös lenne, ha nemcsak az 1 éves eredményt kellene összehasonlítani, hanem mondjuk az 5-10-20 évest.
  • El lehetne magyarázni, hogy mi az a kamatos kamat, és hogy miért érdemes mindenkinek a nyugdíjra félrerakni.

A valós társadalomi edukáció itt kezdődne.

Vissza ne nyaljon a fagyi

Azon túl, hogy ez a hozzáállás nem valami árnyalt, az új rendelet és az erőszakos terelés többféleképpen lehet az állam számára akár kontraproduktív is.

  1. Előfordulhat, hogy a hatására egyre többen átváltják a forintjukat devizába, és devizabetétben tartják vagy egyenesen külföldre viszik.

Ez nem utópia, máris exponenciálisan emelkedik a külföldi betétek és befektetési eszközök száma, tehát gyarapodik a külföldre vitt összegek és befektetések száma.

  1. Aki sem állampapírba nem szeretné tenni, sem külföldre nem akarja vinni a pénzét; az egyedi részvényekbe is tudja rakni. Valódi reálhozamot hosszú távon ezzel lehet majd elérni, az eddigi 6 %-nál valószínűleg a jövőben többen fognak efelé fordulni.

Ugyanis egy magyar állampapír 1-3, de maximum 4 évig optimális befektetés lehet forintalapon és euróban is. De aki legalább 5 évben gondolkozik, annak sokkal célszerűbb a valódi vagyonépítés irányába elmozdulni, és reálhozamokat megcélozni egyedi részvényekkel, részvényalapokkal, ETF-ekkel, vagy vagyonkezeléssel.

Az elmúlt 100-150 év tapasztalataiból kiindulva nem csak Magyarországon nem lehetséges, de Nyugat-Európában, és az USA-ban sem létezik hosszútávú vagyonépítés állampapírral. Egyszerűen azért, mert az infláció megeszi a kamatokat. Nem is erre jött létre az állampapír, hiszen az államnak nem az a célja, hogy minél több kamatot fizessen, pláne nem állandóan az infláció fölött.

  1. A legrosszabb, de egyáltalán nem irreális forgatókönyv pedig az lenne, ha sok, eddig szépen gyűjtögető betétes ezen a ponton már bedühödne, és úgy, ahogy van, kivenné a pénzét a befektetéséből, berakná egy cipős dobozba, és berúgná az ágy alá. Nem csak azért, mert joggal érezhetik úgy, hogy az állam már egy kicsit tolakodó, hanem azért, mert könnyű meglátni a tolakodás hátterében mi áll; a költségvetési hiány.

Összefoglalva: Ez a rendelet egy recessziós időszakban indult hódító útjára. Az, hogy milyen fokon fogja befolyásolni a magyar befektetési piacot, még kérdés, de az emberek érzik a kétarcúságát. Minden válságintézkedés okozhat bizalmatlanságot vagy riadalmat, okkal félnek a betétesek, hogy plusz adók jöhetnek a pénzükre, retorziókra és magas inflációra számítanak, sőt a magyar néplélekből nem veszett még ki a komplett államosítástól való félelem sem.

Mi alapján lehet eldönteni, hogy a befektető szempontjainak megfelel-e az állampapír?

Akik akár emiatt az új rendelet miatt, akár más okból adnának esélyt az állampapírnak, azok figyelembe kell vegyenek néhány szakmai szempontot. Ezekben persze vannak átmenetek és árnyalatok, nem kell semmivel sem „all in” menni.

  1. Fontos szempont, hogy forintban vagy devizában szeretnénk-e tartani a pénzünket? Pontosabban, hogy mekkora részét szeretnénk forintban és mekkora részét devizában tartani?

Ezt a kérdést csak akkor érdemes megválaszolni, ha azt már tisztán látjuk, hogy mekkora megtakarítási összegeink vannak és milyen futamidőben gondolkozunk, ha részekre bontjuk az egészet.

Ha van olyan összeg, amit hosszú távon, legalább öt évre be tudunk fektetni, akkor azzal érdemes devizában gondolkozni a várható euró-forint kurzusváltozás alapján. A 2024-es költségvetésben átlag 385-ös forintot tervez a magyar kormány. Tehát nem csak, hogy benne van a pakliban, hogy akár a 400-as euró is előfordulhat, hanem konkrétan számolnak ezzel. Ráadásul mivel a kamatemelési ciklusnak is úgy néz ki, hogy globálisan is vége van, ez pláne magával fogja hozni majd a magyar devizának a leértékelődését. Tehát gyorsan a 385-394-es sáv környékére ugorhatunk, és ez körülbelül 6-8 %  változás a jelenlegi szinthez képest.

Összefoglalva: rövid távon még lehet a forint jó ötlet, de hosszú távon gyakorlatilag majdnem minden esetben jöhet más, erősebb deviza. Ezek persze ki is egészíthetik egymást, hiszen bármely típusú deviza tartásában van kockázat. Viszont mivel most egy kedvező árfolyamszint van, ha valaki legalább 3, de inkább 5 vagy 10 évben gondolkozik, érdemes már most átváltani.

  1. Magyarországon belül vagy pedig külföldön szeretnénk befektetni? Avagy mekkora részét szeretnénk a pénzünknek Magyarországon hagyni, és mennyit külföldön?

Ha csak abba gondolunk bele, hogy egy 9,6 milliós országban lakunk, ami a globális részvénypiacnak a 0,2 ezrelékét teszi csak ki, akkor könnyű belátni, hogy valószínűleg az országhatáron kívül is bőven akadnak még lehetőségek, és nem feltétlenül kell az összes pénzünket csak erre a kis helyre koncentrálni.

Összefoglalva: Sokkal több eszköz érhető el devizában.

Szeretné megtudni, milyen további szempontok vannak, amelyek alapján eldönthető, kinek éri meg jelenleg állampapírba befektetni? Ide kattintva indíthatja el legújabb Pénz beszél podcast adásunkat, amiből megtudhatja: 

  1. Rövid-, vagy hosszútávon szeretnénk befektetni?

Rövidnek az 1-2-3 évet tekintjük, középtávnak az 5-10 évet, hosszútávnak pedig a 10 évnél hosszabb ideig tartó befektetéseket. Az ideális időtáv a célokkal kell harmonizáljon. Egy tudatos pénzügyi tervezésben már nemcsak arról gondolkodunk, hogy hol lehet aktuálisan a legmagasabb kamatokat elérni, hanem végig kell gondolni azt is, hogy a következő 10-20 évben, vagy akár hátralévő életünkben hogyan szeretnénk a pénzügyeinket intézni. Ebbe bele kell számolni, hogyha jövőre szeretnénk építkezni vagy új autót venni. Akkor az arra szánt összeget jobban tesszük, ha forintban tartjuk.

Szükség van egy biztonsági tartalékra, amit mondjuk a nyugdíjas éveinkre szánunk, azzal pedig nyilván az a cél, hogy minél jobban hízzon, így mehet devizába, meg részvényekbe.

A kettő között pedig van egy olyan rész, amit még nem látunk előre, de azért jó lenne, ha nem lenne nagy ingadozás benne, mert bármi előfordulhat a következő pár évben. Ez lehet valamilyen aranyközéputas megoldás.

Nem tudjuk elégszer elismételni, hogy rövid távú befektetési időtávra sem javasoljuk a bankbetétet. Az nem befektetés. Arra lehet kamatozó kincstárjegyet, vagy 1-2-3 évre állampapírt vásárolni, amit bármikor el lehet adni, ha az Államkincstáron keresztül vesszük, és a lehető legolcsóbb a fenntartása. Még a kamat se veszik el eladáskor, ha megvan a forduló is.

De ha valaki 5 évre is el tud köteleződni, akkor érdemes devizaalapú és tartós befektetési számlában gondolkoznia, mert az 5 év után már adómentes, és megnyit számos új lehetőséget, például a kötvényeket. A vállalati kötvényre nem vonatkozik a szocho, nem vonatkoznak rá a kamatadók, és adómentesen fel lehet venni.

Az ilyen befektetés akár meg is hosszabbítható további 5 évre.

Lássuk be, a legtöbb embernek, aki bármennyit félre tud tenni, annak mindhárom időtávra van célja, ezért hozzá kell hangolnia pénzügyeit. A legtöbbünknek szüksége van rövidtávon is elérhető vésztartalékra, képesek vagyunk bevállalni középtávon jó helyen tudott, közepes kockázatú részt, 5-10 éven belül van olyan kiadásunk, amit már most tudhatunk előre, és hosszú távon mindenkinek számot kell vetnie azzal, hogy milyen lesz a nyugdíjhelyzete. Nem egyszerű végig gondolni és kitalálni egy tervet, de szakmai segítséggel, egy tanácsadó szakemberrel távolról sem lehetetlen. Még akkor sem, ha nagyon gyorsan változnak most világszinten a gazdasági és társadalmi körülmények, mert az előrejelzések mellett mindig lehet alapozni a történelmi példákra és törvényszerűségekre.

Viszont éppen ez a bizonytalanság kell egyre többeket arra sarkaljon, hogy ne csak ködösen lássák maguk előtt, hogy hogyan szeretnének élni, mik a céljaik, hanem azt is, hogy azokat miből fedezik.

  1. A befektetésünkkel az értéktartás, vagy a vagyonépítés a cél?

Értékőrzés vagy értéktartás alatt azt értjük, hogy a pénzünk értéke nagyjából lépést tart az aktuális inflációval, tehát kvázi ugyanannyit tudunk belőle vásárolni a boltban. A vagyongyarapítás esetén pedig reálérték-növekedésről beszélünk, tehát a korábbihoz képest a pénzünkből ténylegesen több szolgáltatást és árut tudunk venni, nem ugyanannyit.

Azért fontos ezt a célt tisztáznia magában a befektetőnek, vagyis hogy értéktartásban vagy vagyonépítésben gondolkozik, mert az utóbbira semmiképp sem az állampapír való.

Az állampapír az értéktartásra jó. Az inflációkövető állampapír is a legjobb esetben a hivatalos átlaginflációt tartja, vagy afölött egy kis prémiumot biztosít, de ezt nem lehet vagyonépítésnek nevezni.

Az állampapírból nem tudunk több kenyeret venni 5 vagy 20 év múlva, mint ma, legjobb esetben is csak ugyanannyit. Illetve tulajdonképpen a legjobb esetben sem, ha figyelembe vesszük, hogy a mi forintunk egy tartósan romló deviza… Tehát minden egyes forintban tartott buznyák folyamatosan értéktelenedik.

Ezzel eljutottunk oda, hogy az értékőrzés az állampapír esetében még a legjobb forgatókönyv.

Vagyonépítés esetén a kamatos kamat elve teljesül. Tehát amikor 6 %-ot elérünk például egy közepes kockázatú vegyes alappal, ami nyugat-európai eszközökből van összeállítva euróban, és ott 2 % az infláció, akkor 4 % a növekmény.

  1. Hajlandóak vagyunk-e a diverzifikációra?

Egy befektetési portfóliónál alapvető, hogy nem egyféle eszközt vásárlunk, hanem szétosztjuk a pénzünket több különböző eszközbe.

Még az Államkincstár is azt javasolja a saját oldalán, hogy próbáljuk meg szétosztani a pénzünket, és az élethelyzetünkhöz igazítani a különböző befektetéseinket (állampapírban).

Ha ebből egyet hátra lépünk, és nem csak az Államkincstártól kérünk tanácsot, ami csak a saját termékeit ajánlja, hanem az összes többi lehetséges befektetést megpróbáljuk mérlegelni – akár egy szakember segítségével – akkor kiderül, hogy igazából nagyon sok más megoldás van, és a „nagy képet” nézve lehet igazán jó döntést hozni.

Hallgassa meg a legújabb Pénz Beszél című podcast adásunkat! Kattintson ide:

A témát körbejárták: Horváth Attila, Magyar Zoltán és Tátrai Csaba, az InwestMentors privát bankárai.

 

Horváth Attila

Tizennyolc éve a befektetések varázslatos világában. 5 évig egy alap vezető elemzőjeként, majd tőkepiac, végül az InwestMentors vezető privát bankáraként úgy érzem, most tudok a legtöbb értéket adni. Hiszek abban, hogy a jó befektetés olyan, mint egy igényes, személyre szabott öltöny, a tudás pedig kinyitja a lehetőségek kapuját. Miben tudok segíteni? Igényekre fókuszálni + lehetőségeket felkutatni + jobb döntést hozni = stabil és tervezhető pénzügyi jövőt teremteni. Írok a szerzőnek | Konzultációra jelentkezem

InwestMentors Hungary Kft.

1062 Budapest, Andrássy út
83-85. földszint 9. ajtó
+36 20 468 90 75
info@inwestmentors.hu