Skip to main content

Az új adózási szabályok szerint 2023. július 1-től a magánszemélyek bizonyos befektetéseiken keletkezett jövedelmük után a kamatadó mellett szocho-t is kötelesek lesznek fizetni, így az eddigi 15 % helyett most már összesen 28 %-ra nőtt az adóterhük.

A legújabb Pénz Beszél podcastünkben értelmeztük az új jogszabályt, megnéztük mire vonatkozik és mire nem, ez alapján pedig számba vettünk néhány kedvező alternatívát. A felvétel meghallgatásához, kérjük kattintson ide:

Rengeteg embert érint ez az új szabály, hiszen minden harmadik-negyedik magyarnak van megtakarítása. Viszont mivel a 205/2023. kormányrendelet szerinti szocho-kötelezettség kiterjesztése nem vonatkozik minden tőkejövedelemre, csupán meghatározott kamatjövedelmeket érint, igyekeztünk értelmezni a jelenleg a befektetők körében minden bizonnyal nagy zavarodottságot keltő új adózás törvényt.

Mi fán terem a lakossági befektetéseket érintő kamatjövedelmet terhelő szocho?

Az eddig hatályban lévő 15 %-os kamatadón túl 2023. július 1. után a szocho 13 % többletterhet ró bizonyos típusú megtakarításokra, mint például:

– a folyószámlákra,

– a látra szóló betétekre,

– a lekötött betétekre,

– a befektetési jegyekre,

– a befektetési alapokra

– és az olyan vállalati kötvényekre, mint a nyereménybetét és a megtakarítási célú életbiztosítások.

A többletterhek így tulajdonképpen megduplázzák azt a fajta adóvonzatot, amik elkerülhetetlenek ezeknél a befektetési eszközöknél. A számok nyelvére lefordítva: 1 év befektetés esetén, ha 5 % hozamot érünk el 5 millió forinton, az nettó 250.000 forint nettó. A két adónem összevonásával ebből 70.000 forint a kötelező adóként befizetendő rész.

Érinti a tőkegyűjtő biztosításosokat is az új adóváltozás

Ilyen módon is sokakat érint, hiszen közel 1 millió UL (Unit Link, vagyis befektetési egységekhez kötött) szerződés van jelenleg kint.

Aki július 1. előtt kötötte, azokra nem vonatkozik, aki viszont utána, arra igen. A tőkegyűjtő biztosításoknak szerződés szerint kétféle befizetési módja lehetséges, az egyik a rendszeres díjas, a másik az eseti- vagy rendkívüli díjas. Mindkettőre vonatkozni fog a kamatadó és a szocho, csak másképpen.

Mivel ezek életbiztosítások, csak akkor keletkezik adóteher rajtuk, ha likvidálja valaki a szerződést, mert egy tőkegyűjtő biztosításon belül nincs kamat vagy osztalék, csak nyereségek vannak, hiszen eszközalapokban van az ügyfelek pénze. Következésképpen a nyereséget nem lehet pontszerűen megsápolni, csak akkor, ha az ügyfél kivon a számlájáról pénzt vagy megszünteti a szerződését.

Továbbá a tőkegyűjtő életbiztosításoknál eleve bele van kódolva a konstrukcióba az adómentesség. Ezért a rendszeres befizetésű szerződéseknél 6 év után az adóalap 50 %-ra csökken, tehát a keletkezett nyereség 50 %-a után kell fizetni az adóterhet, viszont 10 év után 0 %-ra zsugorodik az adóalap, vagyis nem kell semmi után fizetni. Az eseti díjakra nem ez a 6-10 év érvényes, hanem 3 és 5 esztendős határ van.

Összefoglalva: Ha valaki a 10 éves szerződését 9 év után megszakítja, most már nem 15 % kamatadót, hanem 15+13 %-ot kell befizessen, de valószínűleg addigra az adóalapja 50 %-osra csökken, tehát a felére kell kifizesse a 28 %-ot.

Állampapír mindenek felett

Szemfüles olvasóink valószínűleg kiszúrták, hogy a felsorolásból, vagyis hogy milyen típusú befektetésekre vonatkozik az új teher, egy valami feltűnően kimaradt: a Magyar Állampapír.

Kimutatások szerint maximum 11 ezer milliárd forint helyezhető el lakossági állampapírokban. Ez az összeghatár nem tud feljebb menni presszió nélkül, a költségvetésen viszont egyre nagyobb lyuk tátong. A hiányokat csak friss pénzzel lehetne a következő hónapokban, években betömni, a kormány csak azzal tudná kezelni az államadósságot, és valamilyen fenntartható pályára állítani az országot.

Ezért bár az új adó megjelenésének deklarált célja ugyan a pénzügyi tudatosság növelése, de nagyon úgy tűnik, hogy a Magyar Állam burkolt célja viszont az, hogy megdöntse a pályát a Magyar Állampapír felé. Ez a legnépszerűbb befektetés Magyarországon (a bankbetét mellett), és már hosszú évek óta kívül esett a kamatadón is, illetve tudja azt, amit a magyarok sajnos annyira szeretnek: viszonylag rövid távon, körülbelül 3 év alatt is ki-be lehet belőle ugrálni.

Végeredményben ez az adóváltozás éles vonalat húzott a befektetők és a befektetők által választható eszközök között, és egy sor további kérdést vet fel azon túl, hogy Magyar Állampapírba fektessenek-e a befektetők vagy bármi másba.

  • Komolyan meg kell fontolni például, hogy forintban fektessünk-e be vagy devizában. Mert ha az előbbit választjuk – hiszen csak arra vonatkoznak a kedvező adófeltételek az Állampapír esetében – akkor nem mentesülünk az országkockázattól.
  • A 15 % adó eddig alacsonynak számított, ez a 28 % viszont már közép-felső mezőnybe tartozik, így átkell gondolni azt is, hogy itthon vagy külföldön fektetünk-e be.
  • Illetve soha nem volt még olyan fontos előre tudni azt, hogy rövid vagy hosszú távban akarunk-e gondolkozni a befektetéseinkkel kapcsolatban.

Az állampapír piac most 58 %-ot tesz ki a magyar értékpapírpiacon, és utána viszonylag szorosan következnek a befektetési alapok 35 %-kal. Kérdés, hogy ebből hányan fognak átmenni állampapírba, vagy hányan fogják azt mondani, hogy mindenhova teszik a pénzüket, csak Magyar Állampapírba nem. Inkább kiveszik a bankból és bevarrják a párnába, vagy alaposabban utánanéznek a lehetőségeiknek?

Összefoglalva: tényleg itt az idő a magyar megtakarítóknak és befektetőknek a pénzügyi tudatosság magasabb fokára lépni, mert rendkívül alacsony azoknak a száma, akik hosszútávú, átgondolt elköteleződést vállalnak anyagi kérdésekben. Kivéve persze a hitel…, azt sokan felveszik szinte élethosszig tartó távokra.

Szeretné megtudni, milyen alternatív megoldások léteznek ahol, nem kell ilyen magas adóterheket fizetni? Hallgassa meg legújabb Pénz beszél podcast adásunkat, amiből megtudhatja:

Mi lehet akkor a megoldás, hogyan lehet az új helyzetből előnyt kovácsolni?

Mindenki szeretné elérni azt a kamatelőnyt, amit az Állampapírnál lehet, ez jogos. Viszont rossz hírünk van a befektetők legnagyobb részének, mégpedig azoknak, akik bankbetétben tartják a pénzüket, mert nagyon úgy tűnik, hogy ha az értékpapírokat nézzük, és az értékpapír számlán vezetett megtakarításokat, akkor a tartós befektetési számla lehet egy jó alternatíva az új helyzetben.

  1. Tartós Befektetési Számla, vagy TBSZ
  2. elején még csak / már 260 ezer ilyen TBSZ számlája volt a magyaroknak. Ezeknek a számláknak a 0. éve a felhalmozási időszak, aztán kezdődik egy 3 éves időszak, amikor már kedvezményesen lehet felvenni róluk a pénz egy részét – jelen esetben 15 % helyett csak 10 %-ért – , 5 év után pedig 100 % adómentességet élvez a befektető az értékpapírszámlájára, és a szochót sem kell kifizetnie.

A legtöbb befektetési alap ajánlott tartási ideje 5 évnél hosszabb. Tehát, aki olyan befektetési alapokat vásárolt, amelyek 5-10 évre, vagy ennél hosszabb időre szóltak, és azokat nem tartós befektetési számlára vette, az eleve hibázott.

Mostantól viszont a szocho plusz egy masszív okot ad arra, hogy a befektető harmonizálja a befektetésnek a számláját a befektetési eszközzel, amiből jövedelmet remél.

  1. A direktben vásárolt részvényeket sem érinti a szocho

A magyar befektetők összesen 6 %-a vásárol direktben a tőzsdéről részvényeket, és nem befektetési alapokon keresztül. Ez egy nagyon alacsony szám. Talán ezért sem vetették ki rá az új adót.

  1. Az ETF-eket, azaz a tőzsdén kereskedett befektetési alapokat sem érinti a szocho

Ezt aztán meg még kevesebben vásárolják itthon. Részben talán azért, mert az ETF-ek esetében a magyar szabályozás elég megfoghatatlan és szabadon értelmezhető. Szolgáltatója válogatja, hogy mi érhető el nála, így sajnos nem általános például az sem, hogy a saját befektetési alapokon kívül más, jónevű nemzetközi ETF-ekbe is be lehessen fektetni. Az Inwestmentors természetesen nem így jár el.

  1. Aki nem akar olyan hosszú távon elköteleződni, ahol már megéri a TBSZ, annak befektetési alap helyett sokkal jobban megéri a vagyonkezelés

Ausztriában, Németországban, Svájcban a vagyonkezelésnek nagy hagyománya van, és a professzionális művelői hosszú évtizedek óta tartós eredményeket tudnak felmutatni. Magyarországon ehhez képest ez egy kevésbé ismert fogalom.

A vagyonkezelés abból áll, hogy az ügyfél a saját részére vásárol prominens vállalatoknak a részvényeiből, ETF-jeiből, kötvényeiből. Saját vagyonkezelési kosarat tud összeállítani a maga által meghatározott szektorokból, saját magára szabott kockázatvállalással. Bár a kezelését, azt konkrétan nem ő végzi, de ettől még az összes kamat, osztalék, bevétel, árfolyamnyereség őt gazdagítja, és rálát minden váltásra, eladásra, vételre, és bármikor dönthet úgy, hogy kivesz egy rész- vagy egész összeget.

Egy befektetési alapnál az ügyfél nem látja a váltásokat, csak az eredményt. Például egy Európai részvényalapnál a Top10 pozíciót ismeri csak, a portfólió maradék 95 %-át nem, nem tudja, mi zajlik benne.

A vagyonkezelés esetében, legyen az például egészségügyi vagy technológiai, vannak részvények és ETF-ek, és tud működni tartós befektetési számlában is, és megtakarítási formában is, azaz kvázi eseti megbízásokat is tud adni az ügyfél.

Ráadásul az ügyfél saját nevére kerülnek a részvények vagy az ETF-ek, vagyis pont az a két megoldás, amire a csökkentett adó vonatkozik. Ráadásul a vagyonkezelések devizalapúak (euró-dollár).

Tévedés azt gondolni, hogy aki vagyonkezelést választ, annak részvényeket kell elemeznie és profi módon kell rálátnia a globális piacra. Pedig általában pont emiatt választanak az ügyfelek befektetési alapokat, mert azt szeretnék, ha a pénzük kezelését egy profi átvenné. Pedig valójában az történik, hogy nem csak az irányítást adják ki a kezükből, hanem a pénzükre való rálátásukat is elveszítik.

Attól még, hogy a vagyonkezelés átláthatóbb, az ügyfélnek nem kell feltétlenül jobban bevonódni az ügymenetbe; csak nagyobb megértéssel bírhat, ha van rá igénye, és több köze marad a pénzéhez, mint egy befektetési alap esetében. Ráadásul a befektetési alapokra magasabb adót kell fizetni, mert ki kell fizetni rájuk a szochót is, de a vagyonkezelésre nem kell.

Persze meg kell említeni a vagyonkezelés kockázatát is: egy vagyonkezelésben, ami részvénytúlsúlyos vagy akár teljesen egyedi részvényekből, részvény ETF-ekből áll, ott létrejöhetnek többtíz százalékos ingadozások is. A befektetési alapok – ahol főleg kötvények vannak – kevesebbet ingadoznak.

Összefoglalva: Akik nem akarnak forintos Magyar Állampapírt vásárolni, de nem akarnak hosszú távon sem elköteleződni egy TBSZ-szel, azok megtehetik, hogy 0-5 éves időszakra egyedi részvényeket vesznek, vagy ETF-eket, vagy vagyonkezelést a befektetési alap alternatívájaként.

Akik viszont nyitottak rá, hogy 5 évnél hosszabb időtávban gondolkodjanak a megtakarításaikkal kapcsolatban, azok ha eddig nem gondolkodtak TBSZ-ben, most már komolyan fontolóra kell vegyék, és össze kell hangolják az időtávot azzal, ahogyan a legkedvezőbben tudják adóztatni a befektetéseiket.

Mert 5 év után egy TBSZ esetében mindegy, hogy mit vásárolnak rá (kivéve az amerikai osztalék fizetőcégek), nem csak, hogy a szochot nem kell kifizetniük, de a kamatadót se.

Ezért aztán az új rendelet nem feltétlen presszionál mindenkit, és vannak kiskapuk illetve alternatívák, amivel teljesen szabályosan el lehet kerülni a 28 %-os adóterhet, csak holisztikusan kell ismerni a magyar befektetési lehetőségeket. Ebben segít minden meglévő és leendő ügyfelének az InwestMentors, akár már egy ingyenes első konzultáció során is.

Hallgassa meg a legújabb Pénz Beszél című podcast adásunkat! Kattintson ide:

A témát körbejárták: Horváth Attila, Magyar Zoltán és Tátrai Csaba az InwestMentors privát bankárai.

 

Horváth Attila

Tíz éve a befektetések varázslatos világában. 5 évig egy alap vezető elemzőjeként, majd tőkepiac, végül az InwestMentors vezető privát bankáraként úgy érzem, most tudok a legtöbb értéket adni. Hiszek abban, hogy a jó befektetés olyan, mint egy igényes, személyre szabott öltöny, a tudás pedig kinyitja a lehetőségek kapuját. Miben tudok segíteni? Igényekre fókuszálni + lehetőségeket felkutatni + jobb döntést hozni = stabil és tervezhető pénzügyi jövőt teremteni. Írok a szerzőnek | Konzultációra jelentkezem